Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 18 (211. szám) - Az építési beruházások megvalósulásának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LAKOS IMRE (SZDSZ):
2400 kétségbeesett és egzisztenciájukban alapvetően fenyegetett vállalkozók önbíráskodási akcióiba is torkollhatnak. Egyre többször hallani, hogy a becsapott cégek radikális eszközökkel, nyílászá rók kibontásával, lakásfoglalással, tetővisszabontással, egyéb más eszközökkel próbálják fizetésre ösztönözni megrendelőiket. Ez arra utal, hogy az eddigi intézkedések, jogszabályi változtatások nem eredményezték igazán a lánctartozások csökkenését, aminek okozója sajnálatos módon igen gyakran, ahogy itt már elhangzott, maga az állam, illetve az önkormányzati szektor, fizetési kötelezettségeik késedelmei okán. Amikor tehát azt vesszük számba, hogy miként és milyen eszközökkel kellene a kormányzati politikán ak a magyar építőipar segítségére sietnie, akkor véleményünk szerint erre a három fő területre kell a figyelmünket koncentrálni. Erre koncentrált a közel féléves múltra visszatekintő és itt már többek által említett ötpárti előkészítés és sokoldalú szakmai egyeztetés, amelyet ezúton is a magunk részéről örömmel üdvözlök, hiszen tényleg egy szinte példa nélkül álló sikeres együttműködés volt, és azt remélem, hogy lesznek még olyan témák, amelyekben sikerül ilyen típusú együttműködést majd prezentálni, és ame lyeknek eredménye is lesz a parlamenti döntéshozatalban. Éppen a május 4ei ülésnapon fogadtuk el az általános válság következményeként az építőipart és a közvetlenül kapcsolódó ágazatokat sújtó recesszió kezelése érdekében szükséges intézkedésekről szóló országgyűlési határozatot. Szép hosszú címével együtt azért ez egy tartalmas és nagyon hasznos, és remélem, a gyakorlati megvalósítás során tényleg előremutató országgyűlési határozat lesz, amelyben rövid távon, középtávon megvalósítandó szerteágazó és átf ogó intézkedések megtételére kérte fel a parlament a kormányt. Az azonnal intézkedések elsősorban az építőipar és az építési piac megerősítésére, a közberuházások pályázati feltételeinek egységesítésére és átláthatóságának fokozására, a vállalkozások stabi lizálódásának elősegítésére, az építési beruházási tevékenység energiahatékonyságának elősegítésére, valamint a lakásfelújítás támogatására vonatkoztak. A rövid távú megvalósítandó intézkedések főleg a kapcsolódó hatósági jogszabályok felülvizsgálatát, az eljárások gyorsítását, az építésügyi hatósági feladatellátás államigazgatási vetületének jogszabályi megalapozását tűzték ki célul. A középtávú intézkedések főleg a szakmai hitelesség megteremtését, a szakmai clusterek terjedését és a szakmai tudás elmélyí tését célozták meg. Az építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló előttünk fekvő javaslat ezen országgyűlési felkérésre adott első igazán tartalmi kormányzati válasz. A törvényjavaslat az Országgyűlés hat ározatban rögzített szándékait úgy igazolja vissza, hogy részben tartalmazza az ott javasolt intézkedéseket, azok más részeit viszont más jogterületeken fogja majd vélelmezhetően kapcsolódó intézkedésekkel kezelni, gondolok itt például a lakáspolitika terü letére. Három törvény módosítását is tartalmazza az előterjesztés, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényét, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások gyorsításáról szóló 2006. évi LIII. törvényét, valamint a tervező és szakértő mérnökök és építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvényét. Tehát látszik, hogy az előttünk fekvő javaslat egy nagyon komplex, átfogó javaslat. Remélem, nem a “sokat markolunk, keveset fogunk” szólás tartalmi részét fo gja ez megvalósítani; a “sokat markolunk, és sokat érünk el” talán egy jobb cél lenne ebben az ügyben. Azt szeretném, ha az Országgyűlés frakciói, bizottságai, szakértői ebbe az irányba terelnék majd a törvényjavaslat vitáját, hogy sikerüljön egy jó törvén yt hoznunk. Az előterjesztés kétségtelenül legfontosabb részét talán a 22. § jelenti, amely egy teljesen új intézmény és program, a köznyelvben némi megelőlegezett bizalommal máris egy “biztos kéz” rendszert hozna létre az építőipar egyik legnagyobb problé májának, a lánctartozásnak
