Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 12 (210. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - TÓTH FERENC (Fidesz):
2297 munkaerőpiac, s nem teremthetők új munkahelyek. Ezért különös figyelmet érdemel a szakképzés módja és minősége. A törvényjavaslat alapvető törekvésével egyetértünk, még ha a részletekben látunk is gondokat. A javaslat szerint a szakiskola 9. évfolyamától szakképzés fol ytatható, az órák eddigi 40 százaléka helyett azok 50 százaléka fordítható szakképzési jellegű órákra. Tekintve, hogy a szakiskolában 40 százalékos a lemorzsolódás, a változás égető problémára keres megoldást. (13.00) Megjegyzendő, hogy miután ez pusztán l ehetőség, ezzel gyakorlatilag kétféle szakiskola jön létre. Mindez azonban kevés abból a szempontból, hogy a szakiskola csak akkor lesz eredményes, ha mindenekelőtt a tanulók személyiségfejlesztésére összpontosít, hogy a tanulás a motivált és eredményes mu nkavégzés emberi feltételeit ilyen módon megteremtse. Amíg erre érdemi lépések nem történnek, addig minden pusztán adminisztratív lépés marad. A szocialistaszabad demokrata kormány többmilliárdos szakiskolai programja e téren semmilyen eredményt nem volt képes felmutatni az elmúlt hét esztendő alatt. A szakközépiskolában is változást hoz a törvényjavaslat, mert a 910. évfolyamon eddig végzett szakmacsoportos alapozás ezután beszámít az OKJ által előírt kötelező óraszámba. A törvényjavaslat azonban nem ad választ a 1112. évfolyamon folyó szakképzési jellegű tevékenység finanszírozásának problémájára. Pedig kedvező a javaslat abból a szempontból is, hogy a szakközépiskolai szakképzést olcsóbbá teheti azzal, hogy érettségi után így legfeljebb egy évet maradn ak a fiatalok az intézményben a szakképzettség megszerzésére, és nem kettőt. Ezzel megrövidül a szakiskola képzési ideje, ami a nyelvi előkészítő évfolyammal és az érettségi utáni szakképzéssel az elmúlt években irreálisan hosszúra, hétévesre nyúlt. Ez csö ppet sem vonzó azoknak a fiataloknak, akik ugyan képesek és hajlandók igényes szakmai képzettség megszerzésére, de a helyzetüknél, motivációjuknál fogva nem érdekeltek abban, hogy ezért 67 évig bennmaradjanak a középfokú oktatásban. Meg kell jegyeznem, va lószínűleg mélyebb probléma is meghúzódik amögött, hogy a fiatalok körében kevésbé népszerű a szakiskola. Ez ugyancsak végiggondolásra szorul. A megoldás azonban aggályokat is támaszt. Az emelt szintű érettségire való felkészítés ezzel lehetetlenné válik, mert az időkeretet a szakképzési feladatok felemésztik. Ez érvényes a szakmai alapozó tárgyakra is; holott a szakirányú további tanulmányok, a szakmai fejlődés szempontjából ezek magas szintű elsajátítása kívánatos. Érdemes egy lépést hátrább lépnünk, hogy megnézzük, miként illeszkedik a törvényjavaslat a szabályozás egészébe az iskolai lemorzsolódás csökkentése szempontjából. Azt kell látnunk, hogy a törvényjavaslattal újabb módozat alakul ki az iskolai lemorzsolódás csökkentésére, valójában azonban nem ga rantálja a megfelelő megoldást. A szocialistaszabad demokrata kormányzás alatt született a felzárkóztató oktatásnak az az átalakítása, amely azt már a 15 évesek előtt megnyitja, a normál oktatásból való kilépést pedig még inkább megkönnyíti. Egyidejűleg i rreálisan megnyújtotta a képzési időt, amiből az is látszik, hogy meg sem értette a felzárkóztató oktatás valódi célját. Ha valahol, az iskoláztatásnak ezen a szintjén elkelt volna az a kiemelt pénzügyi és szakmai támogatás, amely mindenkit szilárd kulturá lis alapkészségekhez juttat. Különösen értendő ez a roma gyerekekre. Ezzel szemben képmutató módon szentesítette azt a lehetőséget, hogy aki nem akar tanulni, annak ne is kelljen törnie magát. Ideje a kormánynak eldönteni, hogy esélyegyenlőségen mindössze az esélyek formális javítását értie vagy valódi felzárkóztatást. Ha ez utóbbit, akkor támogatnia és nem megszüntetnie kellett volna a francia mintára a polgári kormány alatt itthon kísérleti keretek között elindított programot is. Ebben kiemelt oktatási t érségeket hoztunk létre, ahol központi pénzügyi és szakmai támogatás mellett záros időn belül vártuk az oktatási eredmények kézzelfogható javulását. A franciák sikerrel alkalmazzák ezt olyan területeken, ahol magas a bevándorlók aránya. Ugyan a kormánytól hallottunk olyasmit, hogy kiemelt térségeket hoz létre, ebből nem lett semmi, mindössze központi program és
