Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 12 (210. szám) - A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MOLNÁR BÉLA (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
2262 megfelelő módosításával. Az előterjesztés ennek a feladatnak kíván eleget tenni, és ezáltal Magyarország teljesíti a harmadik vasúti csomaggal kapcsolatos jogharmonizációs kötelezettségét, megvalósítva a vasúti személyszállítás, ezen belül is a vasúti közszolgáltatás liberalizációját, a vasúti utasok jogaira vonatkozó közösségi normák, illetve a mozdonyvezető kre vonatkozó egészségi és szakmai alkalmassági, valamint a képzési és vizsgáztatási követelmények harmonizált rendszerének nemzeti jogba történő átültetését. A magyar állami vasúttársaság műszaki és pénzügyi állapotát ismerve azonban jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy vajon mennyire lesz versenyképes a vasúti személyszállítást végző hazai cég, a MÁVStart egy teljesen megnyitott, liberalizált piacon. Amennyiben jogos és alapos aggályok merülhetnek fel e vonatkozásban, vajon kelle, lehete, de egyáltal án érdemese, legalábbis átmenetileg bizonyos korlátozások nélkül megvalósítani a piacnyitást. Abszolutizáljuke a versenyszempontokat ezen a jelentős közszolgálati piacon, vagy legyünk tekintettel hazai szektorális érdekekre is, és egyebek? Nem egyszerű k érdés, és nyilván más a kristálytiszta szakmai és más a több szempont között egyensúlyozó politikai válasz ezekre a kérdésekre. Az valószínűnek tűnik, hogy azzal, hogy a harmadik vasúti csomag rendelkezéseinek egy részét alacsonyabb szintű jogszabállyal és nem a vasúti törvényben kívánja szabályozni a kormány, nagyobb mozgásteret kíván magának és a MÁVStartnak hagyni, nyilván nem teljesen ok nélkül. Ugyanakkor bizonyára jogos észrevételeket fogalmazott meg a Gazdasági Versenyhivatal a törvényjavaslat kapc sán, amely meg a verseny kialakulásának korlátozását és késleltetését érzékeli - olvasható ki az előterjesztésből , és nem látja racionálisnak a versenyképtelenség tényét kodifikációs megoldásokkal elfedni. Így joggal veti fel a GVH többek között egyrészt , hogy a vasúti közszolgáltató vállalatok versenyképtelenségből adódó veszteségei utólagos megtérítésének gyakorlata a közszolgáltatási szerződések hiányára vagy azok lazaságaira vezethető vissza. Másrészt pályáztatás nélkül ne lehessen megszerezni egyetle n vasútvonal közszolgáltatási jogát sem. Harmadrészt, a nemzetközi személyszállító vasúttársaságok versenynyomásától megvédett hazai szolgáltatókat semmi sem ösztönzi szolgáltatási színvonaluk javítására. A vasúti társaságok, a vasutasok és az utasok érdek ei nem feltétlenül azonosak sem nálunk, sem másutt. Ezt tükrözi egyrészt a harmadik vasúti csomag megalkotásának igen hosszú, időigényes folyamata, másrészt a mentesítési és beavatkozási lehetőségek viszonylagos bősége. Ennek ellenére természetesen mind a harmadik vasúti csomag, mind az előttünk lévő előterjesztés egy igen jelentős lépést jelent előre a racionalitás és a közös érdekek irányába. A személyszállítási irányelv fő célja az EUn belüli nemzetközi, vagyis a különböző tagállamok közötti vasúti szem élyszállítások piacának liberalizálása. A piacnyitás időpontja 2010. január 1. Mindez tehát nem a belföldi személyszállítás piacának megnyitását jelenti. Ugyanakkor az úgynevezett kabotázsnak, vagyis annak a lelhetősége nyílik meg, hogy a nemzetközi személ yszállítási szolgáltatás részeként belföldi állomások között is történhessen személyszállítás, amennyiben azt az illetékes miniszter nem korlátozza. Ugyanis az uniós irányelv beavatkozási lehetőséget nyújt a miniszter számára, hogy az a hazai vasúti ágazat védelme érdekében korlátozhassa vagy éppen megtiltsa a nyílt hozzáférést a nemzetközi személyszállítási szolgáltatás részét képező olyan kiindulási és célállomás közötti személyszállítási szolgáltatás esetén, amelyek egy vagy több közszolgáltatási szerződ és tárgyát képezik. Az utasjogi rendelet, amely tehát közvetlenül válik részévé a magyar jogrendszernek, a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogainak védelmét szabályozza. Így rendelkezik többek között a vasúti társaságok tájékoztatási, informác iós kötelezettségeiről, a menetjegykiállítási és helyfoglalási rendszer bevezetési feladatairól, utasokra és poggyászaikra vonatkozó felelősségükről és biztosítási kötelezettségeikről, a vonatkésésekből adódó következményekről, az akadálymentesítésről és a szolgáltatás minőségi előírásainak megállapításairól.
