Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 11 (209. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
2227 KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. (Babák Mihálynak:) Tisztelt Képviselő Úr! Itt nem ez a kérdés, hogy ki mit akar adni és mit nem. Itt az a kérdés, hogy egy vélt igazság fen ntartásával mit veszélyeztetünk. Mert ha összeomlik az ország gazdasága, ha összeomlik az ország pénzügyi rendszere, akkor semennyi nincsen. Akkor nincs tovább: nincs családi pótlék, nincs nyugdíj, akkor nincsenek fizetések, akkor nem járnak a villamosok, akkor elmaradnak a műtétek, és még sorolhatnám. Ezt kockáztatja az ember. A kormánynak azt kell mérlegelnie - lehet itt igenelni a 13. havi nyugdíjat, de hála istennek, már a nyugdíjasszervezetek megértették, hogy hála istennek, öt éven keresztü l tudtunk 13. havi nyugdíjat adni, mert az egy más gazdasági és pénzügyi helyzet volt, amikor ezt bevezettük. (19.10) Ha nem intézkedünk, azzal azt kockáztattuk volna, hogy összeomlik Magyarország. És ha összeomlik, akkor senkinek nincs fizetés, akkor ninc senek társadalmi transzferek, akkor nincsenek segélyek. Azt gondolom, ha ezt mérlegeli egy felelős politika, akkor természetesen szembe kell nézni a magyar társadalommal, és meg kell őszintén mondani, hogy most nem az a helyzet van, mint akár egy évvel eze lőtt. A múlt héten valamelyik publicisztikában olvastam, hogy a legnagyobb amortizációja a prognózisoknak van. Semmi sem úgy lesz a jövő héten, mint ahogy ezen a héten volt. De nem azért, mert akár a Pénzügyminisztériumban vagy a Szociális Minisztériumban, vagy nem tudom, melyik minisztériumban dolgozó munkatársak nem tudják kiszámolni, hogy mi lesz a jövő héten, mire mennyi forrást kéne biztosítani, hanem egyszerűen semmilyen pénzügyi folyamat nem úgy áll, ahogy a múlt héten állt. És ehhez kell igazítani a lehetőségeinket. Azt gondolom, hogy az az ajánlat, ami a Gyvt.ben most benne van, egy korrekt ajánlat az ország helyzetéhez mérten. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Két percre megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr, a szót. Államtitkár úr, teljesen megértem önt. Az a felvezetés is és az a vízió, amit ön mondott, hogy komoly gondok vannak, és ezt összeomlásnak nevezte, ténylegesen előttünk áll. Ezt korábban jeleztük. Jómagam n em egyszer mondtam, többek között a 2003. évi költségvetés elfogadása előtt, hogy nagy baj készül, nagy baj van. 2003ban hasonló módon próbáltam minden egyes költségvetési javaslatnál a racionálisabb beosztást javasolni. Nem ezt történt, ez már veszett fe jsze, de azért, tudja, az az ellenzék feladata, hogy az aktuális kormányt bírálja, nem az, hogy megértse. Úgy gondolom, mindamellett megértést és toleranciát kell tanúsítanunk ez ügyben. De nézze, az időstől és a gyerektől, a családtól elvenni azokat az al apvető szolgáltatásokat, amelyekre számítottak, létbizonytalanságot von maga után. Rangsorolni kellene, és a legkésőbb szabad azokhoz a területekhez nyúlni, amiket ön emlegetett. Mert lehet, hogy a villamos nem fog járni, lehet biciklizni, de hogy meg kell élnie a gyereknek, meg kell élnie az idősnek, és meg kell operálni, akit meg kell operálni, az holt sicher. Az államnak vannak tartalékai, és az a problémám, hogy önök nem azt teszik, amit a reformbizottság is javasol, gazdaságélénkítés, az állami kiadáso k csökkentése, az államra önmagára fordított pénzek csökkentése, nem ezt teszik, hanem önök a harmadik lépéssel, a szociális kiadások megfaragásával kezdik. Ezt nem tudom elfogadni. Ezt hiába kéri tőlem, és Vojnik Mária megsértődhet százszor. Ez nem tiszte sséges! A gyereket, öreget és a családot nem lehet kitenni ilyen bizonytalanságnak. Hölgyek, urak, ha ebben az országban ezek az emberek lecsúsznak a lejtőn, a megsemmisülés irányába mennek, ki fogja ezt az országot kihúzni a gödörből? Csakis az emberek. É s tudják, ha nem a gazdaság
