Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 28 (206. szám) - A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényjavaslat általános vitája - PÜSKI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1892 PÜSKI ANDRÁS , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a sz ót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényben a magyarországi kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás újraszabályozását találhatjuk. Hozzászólásom közel sem lesz elfogulatlan, hiszen vállalom az elköte lezettséget a piac, a fair verseny érvényesülése és a hazai, közel 4 millió gépjárműtulajdonos érdekeinek teljes körű érvényesülése mellett. A biztosítási ügyek szabályozásának gyakorlatában eddig korántsem találkoztunk egyértelmű törekvésekkel, így célsz erű kezdetben arra vetnünk egy pillantást, hogy az eddigi jogszabályalkotások a biztosításügy területén milyen tendenciákat követtek, milyen hatásokkal jártak, illetve összességében mennyire voltak sikeresek. A rendszerváltástól gyorsult fel igazán a piaci szereplők számának növekedése. Ebben az általános nyugati gazdasági nyitási stratégián túl az 1991. július 1jére meghirdetett kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási liberalizáció is igen fontos szerepet játszott. A szereplők számának növekedése, a verse nyhelyzet élesebbé válása, a megváltozott társadalmi és szabályozási környezethez való alkalmazkodás szükségessége erős jogalkotási kényszert jelentett, ami jellemzően rendeletek formájában öltött testet. Ezek a rendeletek az 1991. július 1jétől liberaliz ált kötelező gépjárműfelelősségbiztosítással, az egyes tartalékok képzésének módjával, a biztosítók számvitelével és más, igen praktikus dolgokkal foglalkoztak. A törvényalkotás tehát alapvetően az ágazat kezdeti működését lehetővé tevő gyakorlati problém ákra koncentrált. Az 1996ban életbe lépett első biztosítási törvényt hét év után a ma is hatályos 2003. évi biztosítási törvény követte. Az új törvényt formálisan a magyar EUcsatlakozás indukálta, az EUkonformitás erősítésén túl inkább finomítási jelleg ű változtatásokat tartalmazott. A pénzügyi biztosítási tárgyú jogszabályok tartalomelemzése a következőket mutatja. A jogalkalmazást és egyben a jogkövető magatartást erősen megnehezíti a jogszabályok igen nagy száma, 117 törvény vagy fontosabb rendelet kö vetése, és legalább közelítő ismerete elvárás a PSZÁF és a pénzügyi szféra felé. Az EUcsatlakozásunk óta ez a jogszabályalkotási láz nem csillapodott, a fontosabb jogszabályok több mint fele, 60 darab 2004ben vagy utána került kihirdetésre. Duplikátumok és feleslegességek - mindkettő igen nagy számban fordul elő. Egyrészt láthatóan sikerült alaposan túlszabályoznunk a pénzmosási, a képzési, az adatszolgáltatási témákat, ezekkel több és ráadásul hasonló szintű jogszabály is foglalkozik. A jogszabályok nag y része általános tevékenységet szabályoz, a szakmai kodifikáció hiányos, emiatt már a biztosítási területet közvetlenül érintő szabályok száma is erősen csökkenő. A mindennapokban is érezhető hatású jogszabályok - ide azokat sorolom, amelyek az ügyfelek é letére, illetve a szolgáltatóügyfél kapcsolatra tartósan és jelentősen kihatnak - azonban meglehetősen kis számban vannak jelen. A biztosítási ügy állami gazdáinak a Pénzügyminisztérium és a felügyelet tekinthető. Az Állami Biztosításfelügyelet működéséig , 1999ig a szakmai központ szerepét főleg az említett szervezet látta el. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének létrejöttével az új szervezet kezéből kikerült a jogalkotás. A szervezeti átalakulás során a biztosításhoz értő szakemberek jelentős rés ze kikerült a piacra, az ott maradók mozgástere pedig jelentősen leszűkült, hiszen a PSZÁF nemcsak a biztosítási, hanem a pénz, tőke- és pénztári piacot is felügyelte. Így alakult ki az a helyzet, amelynek során az új szervezet kezdte egy kicsit elfelejte ni ezt a piacot, a PM nem tanulta meg igazán, így a biztosításügy szakmailag valódi, igazi gazda nélkül maradt. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy a kezdeti pragmatizmus lassan elolvadt. A növekvő kompetencia- és fókuszvesztés felemás helyzetet ered ményezett. Az egyik oldalon a fent látható módon jogszabálydömping tapasztalható, a másik oldalon pedig a panaszos ügyek növekvő számával találkozhatunk. A PSZÁFhoz beérkező panaszok főleg a pénzpiaci és biztosítási területen számosok és növekvő tendenciá júak, tehát ott, ahol a lakosság széles rétegei érintettek, és a döntések egyéni jellegűek. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez benyújtott biztosítási ügyekkel kapcsolatos írásos panaszok száma 2006ról 2007re 29 százalékkal emelkedett, és ezen p anaszok 64,5 százaléka a kötelező gépjárműfelelősség területéről származott.
