Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 28 (206. szám) - A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1875 Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napir endi ajánlás szerint 2020 perces időkeretben. Közben kétperces felszólalásoknak nincs helye. Elsőként megadom a szót Keller László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. KELLER LÁSZLÓ , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönö m szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én elöljáróban szeretnék köszönetet mondani mindazoknak a szakembereknek, akik eljuttatták a törvényjavaslatot abba a helyzetbe, abba a szituációba, hogy most tudunk tárgyalni róla. Ahogy ar ra Végh Tibor képviselő úr a bizottsági vélemény ismertetésekor utalt, többször kísérletet tettünk az elmúlt hosszú évek során arra, hogy legyen egy új csődeljárásról és felszámolásról szóló törvény. Ez eddig még nem sikerült, viszont a mostani törvényjava slat, úgy gondolom, mindazokat a fajsúlyos kérdéseket szabályozza, amelyek akár a gazdasági szereplők oldaláról, akár a felszámolásokat, csődeljárásokat végzők, illetve ezekben érintettek oldaláról megfogalmazódhattak. (Az elnöki széket Harrach Péter, az O rszággyűlés alelnöke foglalja el.) Én személyesen is nagyon kötődöm ehhez a törvényjavaslathoz, tekintettel arra, hogy 2003ban mint közpénzügyi államtitkár kísérletet tettem arra a széles szakma bevonásával, hogy próbáljunk egy új törvényt lé trehozni. Akkor gyakorlatilag eljutottunk az elméleti irányvonal megfogalmazásáig, a kodifikációra már nem kerülhetett sor. Most én úgy gondolom, hogy bár hosszú idő eltelt 20032004et követően, azok az elvi megfontolások gyakorlatilag most visszaköszönne k ebben a törvényjavaslatban. Gyakorlatilag hosszú évek óta az volt a legfontosabb célkitűzés, hogy próbáljunk egy más csődeljárási szabályrendszert megalkotni, mert - ahogy az itt is már elhangzott, és államtitkár úr is szólt róla - bizony azt kell tapasz talni, hogy a kilencvenes évek elejétől kezdődően nem nagyon került sor csődeljárás igénybevételére, gyakorlatilag nem tudtak élni ezzel a gazdasági szereplők. Hogy fognake tudni ezek után, persze még kérdés, mert abban Borsos József képviselő úrnak igaza van, hogy a csődtörvény átalakítása, megreformálása egy szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy a gazdasági szereplők valóban jól tudjanak élni ezekkel a feltételekkel. Két nagyon lényeges mozzanatra államtitkár úr is felhívta a figyelmet, nevez etesen, hogy például a vagyonfelügyelők szerepét, jogosítványait, lehetőségeit sokkal jobban körülírja a törvény, és egy egészen más szabályozást ad, mint a jelenleg hatályos törvény. Ez pedig, én azt hiszem, megteremti annak a feltételét, hogy a gazdálkod áshoz szükséges feltételekhez - mondjuk, hitelekhez, egyéb más forrásokhoz - nagyobb biztonsággal tudnak hozzájutni adott esetben a cégek azáltal, hogy a vagyonfelügyelők szerepe jobban tisztázódott. Szintén államtitkár úr felhívta a figyelmet arra, hogy a megváltozott körülmények között a csődeljárásban részt vevők könnyebben tudják a megállapodásokat létrehozni. Ez pedig, én azt gondolom, annak lehet a biztonsági feltétele, hogy a cég működőképessége gyorsabban, jobban, átláthatóbban helyreállítható. Való ban igaza van Végh Tibornak abban - és ebben a frakciónk osztozik , hogy igazából nem magát a csődhelyzetet kell vonzóvá tenni, hanem magát a csődeljárást, tehát ha nehéz helyzetbe kerül egy cég, akkor ne azonnal a felszámolás jusson a hitelezők eszébe, h anem inkább gondolkozzanak azon, hogy hogyan lehet közös együttműködéssel gyakorlatilag a felszámolási eljárások számát is lényegesen csökkenteni. Ebben a folyamatban benne van az, hogy persze nem elég a törvényi szabályozás, hanem mindenkinek érzékelni ke ll és be kell látni azt, hogy alapvető érdek egy kompromisszumkeresés, egy egyezségkötés a hitelezők, illetve a cég között, mert nagy valószínűséggel, ha sikerül rövid időn belül a törvényi feltételek között egyezségre jutni, akkor gyorsabban hozzá lehet j utni a hitelezői követelésekhez, illetve a sikeres csődegyezség elő tudja segíteni a pénzügyi helyzet megőrzését és a kintlévőségek csökkentését.
