Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 28 (206. szám) - A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KISS FERENC (MSZP):
1867 Köszönöm. Most mega dom a szót Kiss Ferenc képviselő úrnak, MSZP. KISS FERENC (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttem felszólalók egy kérdés körül hangsúlyozták a mondanivalójukat, ez pedig a bírságolással kapcsolatos. Való igaz, hogy a közúti köz lekedésről szóló törvény jelenlegi módosítása elsődlegesen azt a célt szolgálta, hogy valamilyen módon megfeleljünk annak a belföldi és nemzetközi tiltakozásnak vagy ellenérzésnek, ami a közúti árufuvarozást végzők részéről megnyilvánult. Püski képviselőtá rsam is utalt rá, hogy a hazai vállalkozók is ez ellen emeltek szót, hogy nagy terhet ró rájuk ez a büntetés, ugyanakkor, ahogyan az előterjesztésben is szerepel, különösen a tőlünk keletre lévő országok, részben EUs országok fordultak az Európai Unióhoz azzal a panasszal, hogy Magyarországon - itt Bulgáriát, Romániát is említem - aránytalanul magas a bírságolás, és nem kellően szabályozott a járművisszatartás, illetve a bírságok behajtásának a módszere. Úgy gondolom, ennek az elvárásnak való megfelelés az , ami most a törvényjavaslatban szerepel, és azon vitatkozhatunk, hogy ez a bírság sok vagy kevés, így igaz, minden bírság sok, amit meg kell fizetni. Azt azért látnunk kell, hogy a különböző szabálysértések elkövetése alkalmával jelentősen csökkentek ezek a bírságok, csak az alsó határt mondom: 50 ezerről 10 ezer forintra mérsékelték. Ami még a bírságolással összefügg, azt azért jó tudni, hogy bizony mi is hasonló problémákkal találkoztunk, amikor évekkel ezelőtt NyugatEurópában a magyar áru- és személysz állító fuvarosokat megállították és bírságolták. Bizony a járművisszatartás, a munkaidő, a vezetési idő túllépése jelentős mértékű büntetést vont maga után, és bizony tiltakoztunk Franciaországban, Belgiumban vagy Németországban, amikor ilyen jellegű bírsá g került kiszabásra. Egy biztos: az ellenőrzés szabályozása ma Magyarországon nemcsak a bírságolásra és a közlekedési szabálysértésekre, hanem innentől a munkaügyi ellenőrzésekre, illetve az ADRes fuvarozás esetén a katasztrófavédelemnek is megfelelő lehe tőséget biztosít arra, hogy éljen ezekkel a lehetőségekkel, akár a telephelyen, akár pedig a forgalomban. Úgy gondolom, nagyon helyesen fogalmazza meg a törvényjavaslat, hogy mindezen ellenőrzések koordinációját a közlekedési hatóságra bízza, tehát valamil yen módon szervezetten kell megjelenniük ezeknek az ellenőrzéseknek és az ezt követő esetleges szankcionálásnak, elmarasztalásnak. Való igaz, korábban nem volt mérlegelési lehetőségük a hatóságoknak. Amikor korábban beszéltünk és tárgyaltunk az objektív fe lelősség esetében, bizony akkor megfogalmazódott, hogy ezt a mérlegelési jogot meg kellene hagyni. Örülök annak, hogy az előterjesztés 7. §ában ez a mérlegelési lehetőség a hatóságoknál lehetővé válik a közlekedési bírság kiszabásának a mellőzésével, amik or az előterjesztés felsorolja azokat az eseteket - például, ha első esetben fordul elő, és nem veszélyeztette a közlekedésbiztonságot vagy az életet és a testi épséget a közúton. Tehát ez a lehetőség is biztosított a törvényjavaslatban. A másik ilyen prob léma, amit már jeleztek felénk, ez a parkolási társaságok, illetve a jogutódjaik által kiszabott bírságok. Mint ahogyan az előterjesztés is utal rá, eddig a parkolási társaságok által megbízott és eljáró bíróságok intézték ezeket az ügyeket, és tudjuk, ez nem kevés. A jövőben ez az ügyintézés a területileg illetékes bíróságokra hárul. Én most belegondolok, hogyan fognak ők tiltakozni, hogy a sok parkolási ügyet nekik kell majd lefolytatniuk és a különböző határozatokat meghozniuk, de való igaz, eddig viszon t évekig álltak sorban, amikor csak Budapesten voltak ezek a kijelölt bíróságok, ahol lefolytatták ezeket az ügyeket. Több kisebb üggyel is szeretnék még foglalkozni, ez pedig a 2. §hoz kapcsolódik. Eddig sem volt szabályozva, hogy kik azok, akik vezethet nek, illetve kezelhetnek járművekre szerelt rakodógépeket. A 2. § egyértelműen kimondja: az, aki a 18. életévét betöltötte, és egészségügyi szempontból alkalmasnak minősített, tehát csak ezek a személyek végezhetik el ezt a tevékenységet. Itt kapcsolódnék - már a felvezetőmben utaltam rá, a miniszter úr is utalt rá - a hatályba léptető szakaszokhoz, amelyekben a törvény felhatalmazást ad a közlekedési, hírközlési és energiaügyi
