Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 17 (189. szám) - A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
186 Ezért szerettem volna, az expozéban is meg a törvény indokolásban is felhívtuk arra a figyelmet, hogy itt most mi nem törekszünk egy teljes körű problémamegoldásra. Nem lehet elvárni ebben a helyzetben, hogy most mi egy teljes körű megoldást adjunk. Itt szeretnék visszautalni Dancsó képviselő úr megszólalására. Igazából nem az IMFnek akarunk mi megfelelni, hanem saját magunknak. Az ügyfeleknek, a pénzpiacnak, a vállalkozásoknak és mindenkin ek kell tulajdonképpen megfelelni, mert azért most már be lehet látni azt, hogy az a lépésünk, amikor megpróbáltunk biztonságot teremteni finanszírozási oldalról, és az első pillanatoktól kezdve, amikor naggyá vált a baj, kerestük a kapcsolatot az Európai Unióval, az IMFfel, Világbankkal, ez a lépés - minél inkább távolodunk ettől az időponttól, egyre inkább bebizonyosodik - egy jó lépés volt, szükséges lépés volt, mert ebben a helyzetben teljesen mindegy, hogy mi volt az idevezető út, a meghatározó megíté lésem szerint az volt és az kellett hogy legyen, hogy tudunke gondoskodni az ország finanszírozási helyzetéről, a megváltozott és radikálisan megváltozott körülmények között. Nyilván akik a forrásokat biztosítják a számunkra, azok megfogalmazzák - csakúgy , mint a bankok egyébként az ügyfelek számára, hogy mit várnak el - az elvárásokat. Nyilvánvalóan elemi érdekünk az, hogy ezeknek az elvárásoknak megfeleljünk, de még egyszer mondom, nem egyszerűen azért, hogy az ő igényüket kielégítsük, hanem azért, hogy a mi, az ország működési feltételeit mondjuk, éppen itt finanszírozási oldalról biztosítani legyünk képesek. Többen ezért most számos kérdést még próbáltak idehozni a vitába annak érdekében, hogy most ezen törvényjavaslat keretén belül találjunk megoldást. (15.20) Azt gondolom, ezeket a kérdéseket is érdemes és szükséges megvitatni, de biztos, hogy hosszabb idő szükséges ehhez. Már utaltam néhány megszólalás egyéb nehézségeire vagy adott esetben a problematikájára. Török Zsolt képviselőtársam már nincs itt, de az egri példára utalt, hogy ha a szatócsbolt megemeli a kenyér árát, akkor bizonyos esetben az APEH bezárja. Nem az fogja bezárni, nem mennek oda az emberek, nem fognak vásárolni. És nem határozza meg ma Magyarországon senki azt, hogy mennyibe kerülhet egy kiló kenyér, vagy a tejet mennyiért lehet eladni. Érzem azt az elmúlt hónapokban, hogy van egy nagyon komoly igény arra, hogy határozzunk meg egy felső korlátot a pénzügyi rendszernél is. Nyilván be fog jönni olyan törvényjavaslat, ami erre fog irányu lni. De nagyon jól végig kell gondolnunk azt, hogy vajon ennek mi lehet a kihatása. Mert az a félelem is megfogalmazódhat bennünk, hogy bár lehet ilyen korlátot felállítani, és nyilván ennek a korlátnak kellően rugalmasnak kell lenni, de van egy veszély, h ogy adott esetben a korlát fogja meghatározni, és éppen egy rossz irányú folyamatot indíthat el egy ilyen felső korlátnak a meghatározása. Az én megítélésem szerint a pénzügyi közvetítőrendszer képzettsége tekintetében, amire Koszorús képviselő úr utalt, v alami alapos félreértés lehetett vagy lehet. Ugyanis ma a magyar hatályos törvények meghatározzák a feltételeket azoknak, akik be akarnak lépni a pénzügyi közvetítőrendszerbe, törvényekben meghatározzuk. Az, hogy milyen módon hajtja végre a tevékenységét, és milyen alkalmazottakat alkalmaz, ez egy egészen más kérdés. Szintén Koszorús képviselő úrhoz kapcsolódva, amikor arról beszélt, hogy micsoda dolog az, hogy itt reklámozhatják magukat, és félrevezethetik az embereket bizonyos pénzügyi közvetítők… (Koszor ús László: Ezt nem mondtam!) Akkor Ékes képviselő úr, bocsánat, Ékes képviselő úr utalt erre. Az jutott az eszembe, tisztelt képviselőtársaim, hogy elfogadtunk olyan törvényt - szerintem jó, hogy elfogadtuk , amelyben például a dohánytermékek reklámozása teljes mértékben tiltott. (Pettkó András: Helyes!) Helyes, én is egyetértek. Sőt, még azt is elfogadtuk, hogy bizonyos közintézményekben tilos a dohányzás. És pontosan tudjuk, hogy milyen káros az egészségre. Nem kell senkinek azt itt a parlamentben sem el magyarázni, hogy aki dohányzik, az biztos, hogy árt a saját egészségének, arról nem beszélve, hogy azok egészségére is ártalmas, akik esetleg csak passzív módon szívják be a füstöt. És ülésnapon nem tudok úgy kimenni a folyosóra, hogy ne lehessen vágni a f üstöt. (Pettkó András: Meg kell büntetni!) A büntetés is megvan, a szankcionálási rendszer is
