Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 17 (189. szám) - A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LENGYEL ZOLTÁN (MDF):
179 erre volt elegendő, és kénytelenek voltak hosszú lejára tú, 101520 éves lakáshiteleket is kihelyezni. De elindult egy folyamat. Pénzbőség volt a világban, ráadásul, ahogy említettem, egyre lazábbak voltak a szabályok, volt egy igény, és a pénzintézetek erre ráugrottak, és óriási mértékű lakossági hitelállomán y keletkezett elsősorban először a lakáshitelek piacán, utána pedig a fogyasztási hitelek piacán is. Mindenki úgy gondolta, hogy ez a pénzbőség, ez a konjunktúra, a gazdasági növekedés olyan óriási lesz, hogy ez mindig így is fog tartani. Csak senki nem go ndolt arra - és a szerződésekben sincsen benne, meg nem kényszerítette senki rá a pénzintézeteket, hogy azon is gondolkozzanak , hogy mi van akkor, amikor a konjunktúra alján leszünk, tehát dekonjunktúra lesz. Erre igazán senki nem gondolt. Most mindenki kapkodja a fejét. A pénzintézetek próbálkoznak mindenféle trükkökkel, kamatemelésekkel, díjakat találnak ki, költségeket próbálnak emelni, jobb esetben tájékoztatják az ügyfelet, rosszabb esetben meg csak a számlaegyenlegértesítőn látja az ügyfél, hogy eg yre nagyobb tételeket kell fizetnie. Miért alakult ki ez így? Úgy gondolom, hogy nagyon egyszerű a válasz: sem a gazdasági rendszer - tehát a pénzintézeti rendszer , sem a mindenkori kormányzat nem készült fel arra - és elnézést, ezt kell mondanom, hét év volt az elmúlt időszakban az önök rendelkezésére bocsátva , hogy ezekre a kérdésekre valamilyen választ hozzunk, választ találjunk. Elhangzott Koszorús képviselő úrtól - vagy talán Alexa képviselő úrtól is , hogy már két éve megfogalmaztak javaslatokat a fogyasztóvédelmi eseti bizottságban. Már bocsánat a kifejezésért, a fülük botját sem mozdították rá. Pedig nagyon emlékszem arra, hogy kéthárom éven keresztül minden egyes hozzászólásomban jómagam is felhívtam a figyelmét az aktuális államtitkárnak, min iszternek, hogy bizonybizony időzített bombaként ketyeg alattunk a devizahitelek problémája. Tessék rá figyelni, kockázatos, problémákat fog okozni előbbutóbb, ha az árfolyamok úgy indulnak el, és olyan irányba mozdulnak, amit sokan nem várnak. Ennek ell enére nem történt semmi, sőt egyre inkább kiterjedt és elterjedtté vált. Ennek is számos oka van persze, hogy miért következett ez be, de az egy más hozzászóláshoz tartozik, azt hiszem. Összességében, amikor most általános vitát folytatunk, ezeket az eleme ket mindenképpen értékelni kell és beszélni kell róluk, amikor arról ítélkezünk, hogy ez a törvényjavaslat betöltie a célját, a szándékát. Török képviselő úr azt mondja, hogy az irány jó. Igen, csakhogy milyen irányba megyünk? Azt ön sem mondta el, hogy l efelé, fölfelé, ez az irány hogyan minősíthető. Én úgy gondolom, látva a kényszert, teljesen megértem a kormányt, valamit produkálni kell. De így nem fogunk semmilyen irányba elmozdulni, maximum a nagyobb káosz és a nagyobb összevisszaság irányába, ha ez a javaslat így marad. Tehát én kérném államtitkár urat - amit ugye ki is fejtett és el is mondott, hogy hajlandóak tárgyalni, egyeztetni ezekben a kérdésekben , egyeztessünk, de azt hiszem, hogy generálisabb és alapvetőbb problémákat kell megoldanunk az el következendő napokban, hetekben, hogy valóban jó irányban induljunk el, ahogy Török képviselő úr is javasolta. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Eddig hárman jelezték kétperce s hozzászólási szándékukat: Lengyel Zoltán, Török Zsolt és Koszorús László képviselő urak. Megadom a szót Lengyel Zoltán képviselő úrnak. LENGYEL ZOLTÁN (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm szépen Dancsó ké pviselő úrnak, hogy kijavított, valóban a gazdasági válság előidézése néhány bank felelőtlen fedezetmegállapításából indult, nem pedig teljes egészében a bankrendszer alkalmatlansága produkálta ezt.
