Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 17 (189. szám) - A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LENGYEL ZOLTÁN (MDF): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz):
178 megfogalmazva, ahogy Molnár képviselő úr is utalt rá, tehát ezen nyilván lehet javítani, kikérni a szakmai szervezetek véleményét, és egy korrekt, a gyakorlatban is használható módszert, illetve definíciót megtalálni erre. Én viszont azt mondom, az én logikám az, hogy nem az IMFnek kell nekün k elsősorban megfelelni. Nekünk a társadalmi igénynek, a lakosság igényének, az emberek, a kisemberek igényének kell elsősorban megfelelnünk, amikor törvényt alkotunk. Miért is? Azért, mert gyakorlatilag ezek a kisemberek, ezek az emberek, polgárok azok, a kik szemben vagy mellette vannak a pénzintézeteknek. Azok az ügyfelek. Márpedig egy pénzintézetnek is akkor megy jól, ha az ügyfeleknek jól megy. Úgy gondolom, hogy ezen senki nem vitatkozik. Tehát ha olyan szabályokat hozunk, amelyek a lakosságnak, az ügy feleknek, az embereknek jók, abban az esetben az a pénzintézeti vagy a pénzügyi rendszer stabilitását is elősegíti, és nem utolsósorban még az IMF előírásainak is meg fogunk felelni. Fordított logikával nem jutunk előre, rossz vá laszokat fogunk hozni, és nem oldjuk meg a problémát, hanem maximum szőnyeg alá söpörjük, ki fog türemkedni, és ahogy Ékes képviselő úr is jelezte, majd a végén az lesz, hogy a Parlament előtt fognak tüntetni a károsult ügyfelek, és mindenkinek, Török képv iselő úrnak és a mi fejünket is követelik, mert nem oldottuk meg a problémát. Pedig a kormány akarta, és próbálkozott is, és próbálták is rászorítani, de nem a dolgok lényegénél és gyökerénél igyekezett ezt a problémát kezelni és megoldani, hanem egy elvár ásnak megfelelni. Ez így nem lesz jó, ez nem fog működni. Ugyanez a probléma az uzsorakölcsönök kapcsán is, tipikusan ugyanaz a probléma. Gondoljunk bele: nagyon sok ember belekényszerült uzsorakölcsön felvételébe. Egyrészt szerette volna a megszokott élet színvonalát fenntartani, másrészt bizony rezsiköltségek, víz, villany, gáz kifizetésére kell már felvennie, harmadrészt nyilván vannak életvezetési problémák is, aki ebbe belekényszerült, a lényeg az, hogy egyre több embert érint. Ez nyilván következménye annak a folyamatnak, amiről az elején szóltam. Erre született is egy félmegoldás még a tavalyi év folyamán, hiszen a Ptk.ba és a Btk.ba is bekerült a 2008. év végén az, hogy gyakorlatilag mi az uzsorakölcsön fogalma, hogyan kell ezt szankcionálni. Úgy go ndolom, hogy ezzel még egyet is lehet érteni. Ebből az következik, hogy majd a bírói gyakorlat eldönti, hogy mi minősül uzsorának és mi nem. Lehet ezzel várni, tisztelt képviselőtársaim, államtitkár úr? Úgy gondolom, hogy nem lehet várni. Valóban egy plafo nt meg kell határoznunk, mert egyébként majd évek múlva valami bírói közös gyakorlat ki fog alakulni, és akkor majd valami történni fog ezekkel az ügyfelekkel. És addig mi lesz, kérem? Ezrek, tízezrek, százezrek érintettek talán ezekben a kérdésekben. Ezt a kérdést ilyen formában, felemás módon nem lehet kezelni. Helyes, hogy benne van a Ptk.ban, bekerült ez a fogalom, de nem tudjuk megmondani a bíróknak, a bíráknak, hogy mi is a tényleges kategóriája, hogyan is gondolkodunk erről, hány százalék az uzsora, honnantól uzsora. (14.40) Elismerem, nagyon nehéz kérdés megmondani, hogy innentől uzsora, innentől már nem uzsora. De az a definíció, ami bekerült a Ptk.ba, szerintem helyes, és ha abból kiindulunk, úgy gondolom, hogy szakmai választ is lehet erre adni, és ez nem politikai kérdés. Ezt kőkeményen kisemberek, Török képviselő úr, a polgárok, a lakosság igénye és védelme érdekében kell hogy meghozzuk. És ez a felelőssége államtitkár úrnak mint a kormány képviselőjének, nekünk, képviselőknek, hogy ezt elfogad juk, segítsük ezt a folyamatot, és úgy gondolom, hogy ma délelőtt is ezért ültünk le egyeztetni, hogy ezekben a kérdésekben dűlőre jussunk, és próbáljunk meg előrelépni. Amit még nagyon fontosnak gondolok, és úgy gondolom, hogy szólni kell róla: szóba kerü lt itt a rövid forrás, hosszú kihelyezés kérdésköre. Bizony ez így van, ma Magyarországon, de hosszú évtizedeken keresztül rövid lejáratú betéteket gyűjtöttek a pénzintézetek, mert a lakossági bizalom
