Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 17 (189. szám) - A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LENGYEL ZOLTÁN (MDF): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz):
177 Most nem ezzel akartam indítani a 15 perces hozzászólásomat, de kénytelen vagyok ezzel indítani. Mi tette lehetővé azt, hogy a világ számos helyén, így Magyarországon is egy nem feltétlenül prudens, jól átgondolt banki pénzkihelyezési folyamat indul jon el? Az, kérem, hogy olyan dereguláltakká váltak a piacok, azaz magyarul: mindent szabad ezen a pénzpiacon, a tőkepiacon, gyakorlatilag a profitérdekek kapcsán a globalizált pénzügyi konstrukciók kapcsán minden egyes pénzintézet, hitelintézet, bank, a s zakosított intézetek arra voltak kényszerítve egyrészt a tulajdonosok, másrészt a befektetőik részéről, hogy minél nagyobb profitot érjenek el; másrészt pedig a szabályozó hatóságok, a törvényhozók az Amerikai Egyesült Államokban, az Európai Unióban és eze n keresztül Magyarországon is engedték e túlzott liberalizált pénzkihelyezési lehetőségeket. Olyan instrumentumok, olyan eszközök, olyan pénzügyi konstrukciók születtek, ami melegágya volt gyakorlatilag ennek a helyzetnek, ami kialakult. Egy nagyon egyszer ű példával szeretném önökkel érzékeltetni. A tőkepiaci törvényen keresztül lehetőség van értékpapírkölcsönzésre. Valaki úgy használhat értékpapírokat, hogy nincs is a tulajdonában, gyakorlatilag fizet érte valamit, és részt vehet társaságok közgyűlésén, f orgathatja ezeket a papírokat, gyakorlatilag semmi köze hozzá, díjat fizet érte és használja. Ezek az eszközök azok, amelyek idevezettek, ezeknek az engedélyezése, ez a deregulált, liberalizált piac, amely gyakorlatilag felnövekedett egy óriási lufivá, és végül kipukkadt, aminek most vagyunk a szemtanúi. Ilyen értelemben nem a pénzintézeteket vagy a bankokat kárhoztatom elsősorban. Ők éltek a lehetőségekkel, azzal, amit a mainstream, a főáramlat, a fővonal adott számukra, és ilyenolyan módon éltek is vele. Volt ebben visszaélés és sok más egyéb is. Bekövetkezett, és most itt vannak a szabályozó hatóságok, a nemzeti parlamentek, a nemzeti kormányok, és próbálják ezt az ügyet egyedileg kezelni, holott ez egy globális probléma, globális kérdés, hiszen nem áll meg az országhatárok mentén. Erre igazán még senki nem találta meg a kiutat. Mivel találkozunk? Azzal találkozunk, hogy a nehéz helyzetbe került pénzintézetek, pénzpiaci szereplők próbálnak valami útonmódon a mostani csökkenő tendencián valamit változtatn i, és a profitelvárásoknak megfelelően, hogy mégse zuhanjanak annyira a részvényárfolyamaik, pótlólagos jövedelmekhez - elhangzott itt , extraprofithoz hozzájutni azon keresztül, hogy igyekeznek kihasználni azt az alapvető helyzetet, hogy van több millió, több tíz millió, több száz millió ügyfelük, és gyakorlatilag van öttíz, kettőnegyvenkettő - attól függ, hogy honnan nézzük - nagyobb konglomerátum, amely nyilván informáltságban, tudásban messze fölötte áll ezeknek az egyéneknek, a fogyasztóknak, akik g yakorlatilag szembesülnek egy ilyen monstrum, egy óriási intézmény erejével, gazdasági fölényével, és érthető módon nem tudnak vele mit kezdeni. Belekényszerülnek ebbe a főáramlatba a fogyasztók, és próbálnak valahogy a víz fölött maradni, levegő után kapk odnak, gyakorlatilag belekerülnek ezzel az örvénybe, és végül lehúzza őket az örvény a tó vagy a folyó mélyére. Úgy gondolom, úgy látom, hogy az alapvető probléma itt van, innen indul ki, itt keresendő. Ha ezt a helyzetet ilyen formában értékeljük, abban a z esetben található meg, illetve kereshetünk helyes és jó válaszokat a kialakult problémára. Rátérnék a mondandóm eredendő gondolataira. Ma egy olyan megfogalmazás hangzott el, hogy ezt a törvényjavaslatot azért kellett benyújtani, mert az IMFnek meg kell felelnünk, feltételeket támasztott a következő részlet folyósítása kapcsán, és bizony ezt a törvényt nagyon gyorsan el kell fogadnunk, hiszen enélkül az ország nem tudja lehívni a következő talán 5 milliárd eurós részletet. Hadd tegyem hozzá zárójelbe, ho gy négy hónap volt erre, hogy bármilyen javaslat elénk kerüljön. Az utolsó pillanatban került ez ide. Tudtuk jól, hiszen már októberben tájékoztatott bennünket a pénzügyminiszter úr egy bizottsági ülés keretében, hogy milyen feltételrendszere van az IMFne k, és többek között, ha jól emlékszem, a 4. pont ez volt, hogy ezt a közvetítőrendszerrel kapcsolatos felügyeleti kérdést orvosolni és kezelni kell javarészt abból kifolyólag, hogy ami Amerikában kiindult, a jelzálogpiaci botrány, Magyarországon is valamil yen útonmódon kezeljük. Az 1. § gyakorlatilag erről is szól, gyakorlatilag korlátozzuk a pusztán ingatlanfedezet melletti hitelnyújtás értékét, nagyságrendjét. Az más kérdés, hogy elég pongyola módon, slendriánul van
