Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 21 (204. szám) - A rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő törvények módosításáról és egyéb, munkaügyi szempontból szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - HERCZOG LÁSZLÓ szociális és munkaügyi miniszter:
1684 fontos alapelvet, hogy ha egy vállalkozás állami támogatást, állami segítséget kíván igénybe venni, ennek legyen feltétele, hogy ko rrekt munkaügyi politikát alkalmaz, ezt fogalmaztuk meg úgy, hogy rendezettek a munkaügyi kapcsolatok, tehát szabályosan foglalkoztat. Úgy gondolom, hogy ez az elv helyes. Elfogadom ugyanakkor azt, hogy a tapasztalatok birtokában ma már sok mindent másképp látunk, ma már jobban látjuk, hogy a törvényjavaslat által megfogalmazott egyes jogeseteket árnyaltabban érdemes megfogalmazni. De még inkább hangsúlyozni szeretném azt az objektív körülményt, hogy ugyanazt a jogsértést azért másképp ítéljük meg egy normá l gazdasági állapotban, mint most, a világgazdasági válság kellős közepén, amely értelemszerűen egész másképp veti fel a foglalkoztatás, a munkahelyek megtartásának az amúgy örök problémáját. Abban a helyzetben vagyok, hogy csak megerősíteni tudom, hogy Gú r Nándor képviselő úr kezdeményezte a törvényjavaslat módosítását. Széles körű konzultáció következményeként került az Országgyűlés elé a törvényjavaslat, hosszas tárgyalás volt erről az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, külön erre a témára munkacsoportot hoztunk létre azért, hogy a munkáltatói és szakszervezeti elképzelések minél teljesebben bekerülhessenek a törvényjavaslatba. A munkáltatók nagyon erőteljesen szorgalmazták, hogy a törvényjavaslat minél hamarabb az Országgyűlés elé kerüljön, és egyben kér ték is a tisztelt Házat, hogy gyors határozathozatalra kerüljön sor. De nem mondhatom azt, hogy a szakszervezetek elutasították a törvényjavaslatot, azt már inkább, hogy annyira egyértelmű részükről a lelkesedés persze nem volt, de amikor a kizáró feltétel eknél megállapodtunk arról, hogy a szakszervezeti jogsértések is bekerülnek a kizáró feltételek közé, akkor azért az ő magatartásuk is enyhült. A tisztesség természetesen megkívánja, hogy arról is tájékoztassam a tisztelt Házat, hogy amit a szakszervezetek igazán elutasítottak, az a 3 hónapos munkaidőkeret felemelése 4 hónapra, amelyet egyébként képviselő úr éppen támogatólag méltatott, Ékes József képviselő úrra gondolok. Mások is beszéltek erről a jogszabályról, ennek az előzményéről csak annyit tudok mon dani, hogy az uniós irányelv 4 hónapot tartalmaz, a munka törvénykönyve 3 hónapot, és nagyon régóta szorgalmazták már kormányok, hogy ez a 3 hónap 4 hónapra felemelésre kerüljön, de a szakszervezetek ezt nem nagyon támogatták. Azt gondolom, hogy az lett vo lna az ideális, ha ebben a kérdésben, mint nagyon sok más kérdésben is a munkáltatói érdekképviseletek és a szakszervezetek megállapodnak. A kormány erre várt, ebben próbáltunk közvetíteni, de most a világgazdasági helyzet közepette olyan helyzet alakult k i, hogy úgy ítéltük meg, hogy a munkahelyek védelme érdekében azonnal cselekedni kell, és ezért tettük ezt be a törvényjavaslatba, és nagy öröm számomra, hogy több hozzászóló értékelte ezt a kezdeményezést. Azt hiszem, hogy szinte valamennyi hozzászóló han gsúlyt helyezett arra, ami ennek a törvényjavaslatnak a valódi lényege, az a paradigmaváltás, hogy próbáljuk a súlyos és a kevésbé súlyos jogsértéseket megkülönböztetni. Teljesen jogos, és nagyon sokszor hallottuk azokat a kritikákat, hogy a hatóság differ enciálatlanul bírságol, bár ezen a szent helyen is szeretném azért őket abban a tekintetben megvédeni, hogy a hatóság igenis igyekszik korrekt gyakorlatot folytatni, belső előírások szabályozzák azt, hogy hogyan kell az egyes jogeseteket minősíteni. Ugyana kkor nyilvánvaló, hogy a teljes szubjektivitás nem küszöbölhető ki. Annyit mindenképpen hozzá kell tenni, hogy az eset valamennyi körülményét figyelembe vevően születnek a határozatok. Erre pedig azért a jövőben is szükség lesz, hiszen nagyon eltérőek az e setek. Egy kívánatos jogpolitika lenne, ha azt mondanánk - már ezt a kívánatost most inkább úgy mondanám, mint egy idea, egy elvont idea , hogy próbáljuk annyira objektivizálni a törvényt, hogy megmondjuk, hogy ilyen és ilyen típusú jogsértés történt, ezé rt a bírság ennyi és ennyi forint. Ez nagyon jó lenne, átlátható is lenne, de ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan, hiszen ahány eset, annyi körülmény, nem mindegy, hogy hány embert foglalkoztatnak, hány embert érint ez a jogsértés, mennyire volt szándékos, mennyire sértette ez a munkavállalók és - hadd említsük meg - az állam érdekeit. (17.20)
