Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. február 17 (189. szám) - A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP):
165 megpróbálja kezelni, nem fog tudni segíteni azoknak az embereknek, akik nemsokára drámai élethelyzettel fognak találkozni. Azt pedig végké pp nem tartjuk szerencsésnek - talán ebből is látszik , hogy a kormány szándékai ezen a területen még nem érték el azt a komolyságot, amit az imént Alexa képviselőtársam feszegetett. Komolyan kell foglalkoznunk a kérdéssel, hiszen ezek csak a jövőben megk ötendő szerződésekre vonatkoznak. Egy gazdasági válság kellős közepén, amikor családok százezrei már évek óta az életminőségüket, az életszínvonalukat hitelekből próbálják fedezni, talán el kellene gondolkodni azon, hogy hogyan lehet megvédeni azokat, akik egy ilyen problémával már szembesülnek, sőt mi több, ilyen problémát már jeleztek. Például a fogyasztóvédelmi eseti bizottság ülésén felmerült a Hitelkárosultak Egyesülete és más szakmai szervezetek részéről ez a probléma. Hogy fordulhat elő az, hogy azok nak, akik eddig bajba kerültek és azt jelezték, nem segítünk, azokat pedig, akik a jövőben akarnak felvenni hitelt, segíteni fogjuk. Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat ilyen értelmű módosítása nagyon sovány vigasz azok számára, akik komoly problémákkal s zembesülnek. (A jegyzői székben Móring József Attilát dr. Hende Csaba váltja.) Sokkal többet és sokkal erőszakosabban lehetett volna ezzel a törvénymódosító akcióval elérni. Nem értek egyet Keller államtitkár úrral, és nem is értem, hogy mondhatja azt, hog y a komolyabb módosító javaslatokat napoljuk el, és fél év múlva térjünk vissza rájuk, amikor itt lenne a lehetőség, hogy végre meghallván a civil szervezetek, az emberek vagy a fogyasztóvédelmi eseti bizottság hangját, amit már egy évvel ezelőtt elkezdtün k önök felé kommunikálni, nem értem, miért kell még fél évet várni arra, hogy az emberekért ténylegesen tenni tudjunk valamit. Úgy gondolom, ez nem politikai és nem gazdasági jellegű kérdés. Amilyen egyetértés volt a gazdasági bizottságban abban, hogy ez k omoly probléma, amit orvosolni kell, annyira nem látjuk azt, hogy a kommunikáció és a különböző hangzatos szavak mögött valódi tettek, valódi módosító javaslatok lennének a kormány részéről. A Fidesz 2007. október 15én beadott egy, a banki fogyasztóvédele mmel kapcsolatos módosító javaslatot, de erre majd a későbbi felszólalásomban szeretnék visszatérni. A kisebbségi vélemény ismertetésekor el kell mondanom, hogy mi tartózkodással szavaztunk, hiszen magát az elvet nem tartjuk rossznak, sőt már évek óta szor galmazzuk, hogy a hitelesek problémájáról ez a vita napirendre kerüljön. Sajnos a kormánypártiak ezt a javaslatunkat már hatszor leszavazták. Bízunk benne, hogy ezzel a módosító csomaggal némiképp elő tudjuk mozdítani emberek százezreinek azt a megoldási l ehetőségét, amivel talán hozzájárulunk ahhoz, hogy 2009 második félévétől ne váljon drámaibbá az életkörülményük. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban elő re jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a Házszabály szerint 15 perces időkeretben; elsőként Molnár László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az expozéban elhangzott az ügyfél és a Gazdasági Versenyhivatal kapcsolata, az, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az ügyfeleket képviseli. Én egyéni képviselőként választókat is képviselek, ilyen értelemben azzal kell kezdenem, hogy bizonyos devizahitelek e setében - amelyekről ma egyre többet lehet hallani és látni az írott és a nyomtatott sajtó oldalain - 3050 százalékos törlesztési növekmény áll elő, még akkor is, ha ez nem tartozik szorosan a tárgyalt első három, számomra legfontosabb szakaszhoz. Le kell szögezni, hogy abba az irányba kellene elterelni a gondolkodást, hogy ez egy vis maior helyzet. A vis maior helyzetért pedig senki nem vonható felelősségre, az előre nem tervezhető, nem tudjuk az eredőjét és azt, hogy hova vezet.
