Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 21 (204. szám) - Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1611 konszenzusra jussunk a tekintetben, tisztelt Kovács képviselő úr, hogy ki alkalmas az ország vezetésére: önök az elmúlt hatévi teljesítményükkel (Kovács Tibor: Te most a KDNPt képviseled, vagy a Fidesz nevében beszélsz?) , vagy esetleg azok, akik majd önt vagy önöket követni fogják a választások után. (Kovács Tibor: Majd ti, akik még sosem mérték meg magukat választásokon!) Egy sajátos műfaj az, amivel most szembenézünk - bár egyszer már megéltük, és van gyakorlatunk , ugyanis megint egy olyan tö rvénytervezetet tárgyalunk, amelyet a beterjesztő sem vesz már komolyan. Ráadásul a beterjesztő már itt sincs, hiszen az Veres János miniszter úr volt, most pedig egy új pénzügyminiszter érvel a beterjesztett anyag mellett, és továbblép az anyag mellett, é s azt mondja, hogy milyen elképzelései vannak, hogyan akarja ezt az anyagot korrigálni, azaz képviselői módosító indítványokkal átírni, bizonyos részeit kiemelni; hogyan akar egy újabb adótörvényt még valamikor a tavasz folyamán, nyár elején elénk hozni. É n azt mondom, alapvetően azzal kellene szembenézni, hogy rég megérett a helyzet arra, hogy módosítsuk a költségvetésünket. Amikor hónapokkal ezelőtt ezt a kérdést Veres miniszter úr esetében feszegettem, akkor a miniszter úr hivatkozott az államháztartási törvényre, amit persze mindannyian ismerünk; az államháztartási törvény rögzíti, hogy az eredeti költségvetéshez képest milyen eltérés esetén kell költségvetésmódosítással vagy pótköltségvetéssel a Ház elé jönni. Hogy ez az eltérési nagyság létrejötte, e zt mi nyilvánvalóan nem tudjuk, ezt a kormánynak kell tudnia. Én tartok tőle, hogy ez a helyzet előállt, mégsem beszélünk az egészről. Úgy csinálunk, mintha itt szimpla kis kiigazításokról lenne szó, holott az, amit tenni akarunk és amit önök tenni fognak még az idei évben, a meghosszabbított parlamenti ülésszakban, azzal gyakorlatilag teljesen átírják a költségvetést. Itt lehetne Tállai képviselő úrhoz kapcsolódni, aki azt a kérdést firtatja, hogy vajon Magyarország miért követ teljesen más válságkezelő gy akorlatot, mint az összes többi európai ország. Mert hogy mást teszünk, az a napnál is világosabb. A kérdés az, hogy lennee más mozgáslehetőségünk, mint amit teszünk. Mert ha nincs más mozgáslehetőségünk, csak az, amit teszünk, ekkorák a kényszerek, az a legszomorúbb bizonyítványa az önök hatéves országlásának, a két Gyurcsánykormány, előtte a Medgyessykormány gazdaságpolitikájának. És én tartok tőle, meg lehet magyarázni azt, hogy miért járunk szemben az európai gyakorlattal. Tavaly októberben eljutottu nk egy olyan pontra, amikor az államcsődöt csak azzal tudtuk elhárítani, hogy igénybe vettük a pénzügyi szervezetek csomagját, azt a 25 milliárdnyi dollárt, amit akkor igénybe kellett venni. Hála istennek, a kormány akkor gyorsan lépett, ez politikai telje sítmény volt, ezzel az államcsődöt elkerültük. Ezzel ma talán vita sincs köztünk. Akkor állt elő az a helyzet ugyanis, hogy a magyar állam először szembesült azzal, hogy nagyon nagy kamatfelár ellenében sem jegyzi le senki a magyar államkötvényeket, és a m agyar adósság, a magyar költségvetés finanszírozhatatlanná válik. Egy rendkívüli megoldáshoz kellett folyamodni: a francia elnök, Sarkozy elnök úr nagy segítségével hozzájutottunk ehhez a csomaghoz, amelyet azóta is használunk. Kétségtelen, hogy vissza kel lene jutnunk a normál pénzpiacokra, és el kellene tudni megint oda jutni, hogy előbbutóbb Magyarország a normál pénzpiacokról tudja finanszírozni a költségvetési hiányát, mert ki tudja, milyen feltételek mellett jutunk még egyszer egy ilyen megváltó, ugya nakkor nagyon szomorú csomaghoz. Ehhez valamit tenni kell. Nyilvánvalóan azok, akik számunkra a hitelt biztosítják, azok diktálnak is. Ma már jól tudjuk, Gyurcsány Ferenc minden szép szavával ellentétben - emlékszem azokra a nagy egyeztetésekre, amit teátr álisan, különböző helyszíneken ő megtett, hogy szabadon használhatjuk föl ezeket a hiteleket, szabad ország vagyunk, nekünk senki sem diktál , ebből semmi sem igaz. Ma már két kormányrendeletbe is öntöttük azokat a kényszereket, amelyeket kénytelenek vagy unk tudomásul venni. Tehát jogszabály van arról, hogy mit kell tennünk. Egy kormányrendeletből kiolvasható az IMFnek, a hitelt nyújtóknak a diktátuma. Mindig így járnak el, nem csak Magyarországgal szemben, ezen ilyen szempontból csodálkoznunk sem kell. M ivel mi egy hiteltelen, a bizalmat elvesztett ország vagyunk az önök országlásának eredményeként, ezért mi csak ezen az úton
