Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 21 (204. szám) - Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
1590 Azt gondoljuk, bocsánat a szakszavakért, hogy a munka keresleti és kínálati oldalát is serkenteni kell, a vállalkozások oldalán is csökkenteni kell a terheket, és a lako sság oldalán is a jövedelemadóztatás tekintetében csökkenteni kell a terheket. Ez rövid távon, 2009ben oly módon valósulhat meg, hogy meg kell tudnunk találni azokat a forrásokat, azokat az átcsoportosítási lehetőségeket, amik azonnali teret adnak arra, h ogy az adócsökkentés a foglalkoztatással kapcsolatban megvalósuljon. Ez azt jelenti, hogy preferenciákat kell váltani az adórendszernek, azokat kell előnyben részesítenie, akik aktívak, akik a saját maguk által megtermelt jövedelemből élnek és fogyasztanak . Ez rövid távon adóterhelésnövekedést jelenthet a fogyasztás oldalán, ez a legnagyobb növekedés azok számára, akik nem a saját maguk által megtermelt vagy nem korrektül, nem megfelelően leadózott jövedelemből fogyasztanak. Értelemszerűen ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy figyelemmel kell lennünk arra a helyzetre is, hogy az egyensúlyi állapot fenntartása érdekében meglehetősen gyorsan kell átalakításokat végeznünk a szociális juttatások, szociális transzferek terén. Ezért vigyáznunk kell arra, hogy amikor a fogyasztási oldalra terheljük a nagyobb adót, akkor ez mindazoknak, akik egyébként is hátrányosabb jövedelmi viszonyokba kerülnek a gyors szerkezetátalakítások miatt, ne jelentsen elviselhetetlen terhet. Ezt célozza a kormány programjából ismert azon jav aslat, amely szerint a tipikusan alacsony jövedelmi szinten élők által fogyasztott termékkosarat egy kedvezményes, 18 százalékos áfakulcs alá soroljuk, egyébként 25 százalékra emeljük az áfa általános kulcsát. Ez rövid távon, 2009ben azonnali forrásokat t eremt arra, hogy mindazt a célt, amit az elején elmondtam, hogy serkentsük a foglalkoztatást, serkentsük az aktivitást, erre fordíthassuk olyan módon, hogy igyekszünk figyelemmel lenni a romló jövedelmi viszonyok között élők adóterhelésére. Mit tudunk tenn i a foglalkoztatás oldalán? Mi az, amit e tekintetben meg akarunk valósítani? Mint jeleztem, a foglalkoztatók, a munkáltatók oldalán olyasfajta tehercsökkentést kell elérni, ami már rövid távon is képes fékezni a növekvő vagy folyamatosan zajló elbocsátáso kat, hosszabb távon pedig megfelelő struktúrában motiválja a foglalkoztatókat arra, hogy új álláslehetőségeket, új munkalehetőségeket kínáljanak. Lévén, hogy a foglalkoztatás strukturális problémái legszélesebb körben az alacsony képzettségűek és alacsony jövedelemszinten foglalkoztatottak körében jelennek meg, ezért indultunk olyan tervvel, hogy a munkáltatói terhek csökkentése lépcsőzetesen az alacsony jövedelemszintről épüljön fel. Ezek szerint tartanánk magunkat ahhoz az elképzeléshez, hogy 2009ben a m inimálbér duplájáig csökkentsük a tbjárulékterheket 5 százalékkal, és a későbbiek során ezt úgy építsük tovább, hogy az 5 százalékos járulékcsökkentés a teljes jövedelemsávra vonatkozzon, és ezzel egyidejűleg szűnjön meg a tételes egészségügyi hozzájárulá s. Most már a későbbi évekről beszélek, ami, mint jeleztem, nem ennek a törvénycsomagnak lesz a része, de hogy értsük a koncepciót, érdemes elmondani. Ezzel megint azt a célt érjük el, hogy a minimálbér szintjén körülbelül 7,7 százalékos lesz a tehercsökke nés a munkáltatói oldalon, az átlagbér kategóriájában körülbelül 6 százalék, afölött egyre csökkenő, de az 5 százalékot minden jövedelemsávban eléri. (9.50) Ez azt jelentheti a foglalkoztatók számára, hogy nekik olcsóbbá válik a munkaerőt megtartani, és ké sőbb akár újabb álláslehetőségeket kínálni, és ez leginkább az alsó jövedelemsávokban válik olcsóbbá. Nézzük, hogy a munkavállalói oldalon mit tervezünk! A munkavállalói oldalon - szemben a munkáltatói adóterheléssel - pillanatnyilag nem egy egyenes, sima, lineáris adóterhelés létezik, hanem már most jelentősen differenciál a rendszer. Olyannyira jelentősen differenciál a rendszer, hogy a minimálbér duplájáig meglehetősen alacsony az adóterhelés, sajnálatos módon motiválva ezzel sok mindenkit arra, hogy csa k eddig a határig jelentse be a jövedelmét és adózza le. A minimálbér duplája felett, tehát az átlagbértől haladóan nagyon gyorsan nagyon magasra ugrik az adóterhelés, ezzel lényegében két negatív hatást érve el, egyrészt az átlagbér feletti jövedelmek val ójában jelentős részben nem kerülnek bejelentésre, ezáltal mesterségesen alacsonyan is tartva a
