Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 20 (203. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZANYI TIBOR (MSZP):
1574 el van bírálva a pályázat, annál kapják meg a támogatási szerződést. Igaz, három éven keresztül nem tudtuk igazából pontosan, mi az oka annak, hogy nem kapják meg a támogatási szerződést, ezek a beruházások a támogatási szerződés hiányában nem indulhattak el az országban. Hangsúlyozom, tehát nem kormányzati beruházásokról van szó, és nem azokat reklamálom, hanem az uniós pályázaton elnyert pályázatok támogatási szerződéséről, amely startpisztolya egy beruházás elindulásának. Rájöttünk később, bár sejtettük, hogy nem volt meg a nemzeti önerő, mert ugye erről mindig hallgatott mindenki, hogy ezekhez a beruházásokhoz és a támogatási szerződés aláírásához nem volt me g a nemzeti önerő a magyar állam, azaz az állami költségvetés sorai között. (19.50) Most, miután erre is hitelt kaptunk az Uniótól, könyörgök, ne költsük el másra, ne a költségvetési hiány likvid oldalát próbáljuk ezzel segíteni, hanem indítsuk el a gazdas ágot, és ezen belül a beruházásokkal az építőipar és az ágazat termelését. Higgye meg, nagyon sok konkrét haszna lesz annak, nagyon sok gond eleve megoldódik azzal, hogy elindulnak a beruházások, és kevesebb gonddal kell önnek is, nekünk is számolni. Nézze , személyes példaként hadd mondjam el azt - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) befejezem, köszönöm, elnök úr , hogy otthon nem tudok már mit mondani. Ugyanis nyertes pályázatról kaptunk értesítést, hálásak vagyunk érte, köszönjük a kormánynak. Egy idő lehetősége az uniós pályázatok megnyerése kapcsán a beruházás elindítása. De mikor indul el? Mindig ezt kérdik az emberek. És akkor az ember fölteszi a kezét, hogy nem tudom. Köszönöm, ha segít ebben a kérdésben. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom. Megkérdezem Baráth Etele képviselő urat, kíváne válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Baráth Etele: Köszönöm, nem.) Nem. A benyú jtott módosító javaslatról várhatóan a következő ülésünkön döntünk. Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Harrach Péter) : Most két napirend után i felszólalás következik. Elsőként megadom a szót Szanyi Tibor képviselő úrnak, felszólalásának címe: “A holokauszt tagadásáról”. Öné a szó. DR. SZANYI TIBOR (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban azt hiszem, nyugtázhatjuk , hogy ma azért fontos megszólalások hangzottak el a Magyar Országgyűlésben arról az eseményről, ami a hétvégét mindenféleképpen jellemezte, sőt egy adott szeletében sajnos beárnyékolta. Azt hiszem, hogy a magyar történelemben, az elmúlt évtizedek magyar t örténelmét nézve döbbenetes dolog történt. Nevezetesen, én most nem fogom nevén nevezni azokat a nácikat, és nem fogok reklámot csinálni az ő szervezeteiknek, akik ezt megtették, de Budapesten tegnap igenis egy olyan neonáci demonstráció zajlott - (Jelzésr e:) tegnapelőtt, bocsánat , amely azt a példátlan esetet hozta elénk, hogy lehetett nyílt utcán megtagadni azt, megtagadni azt a bűnt, amelynek elkövetésében sajnos Magyarország korábban részes volt, éspedig a holokausztot. Azt hiszem, tisztelt elnök úr é s tisztelt Országgyűlés, hogy egy picit érdemes kitekintenünk a saját belterjes dolgainkon túl. A második világháborúban itt Európában, azon belül is KözépEurópában három olyan ország volt, amelyik kifejezetten, hivatalból érintett volt a nácizmus
