Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 20 (203. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP):
1575 minden mocskában, ez Németország, Ausztria és Magyarország. Itt nálunk ez hivatalos hatalom volt. Ebben az országgyűlésben, ebben a gyönyörű épületben hozták meg azokat a törvényeket, amelyeket mi zsidótörvényként emlegetünk, és igazából, azt hiszem, ezzel a korá bbi magyar szerepvállalással nem néztünk szembe, vagy nem igazán néztünk szembe. Az, hogy ebből az országból el lehetett hurcolni félmillió embert - többet, kevesebbet, ne legyen ez így vita tárgya , rengeteg embert, az, hogy ezt a magyar hatóságok hivata lossága közepette tehették meg, azt hiszem, ez olyan szégyenfolt a magyar történelmen, amit igenis valamiféle korrekt módon illene nekünk lezárni, és nem újranyitogatni, és főképpen nem úgy, hogy teret kaphassanak azok a szélsőséges erők, azok az aljas nác i erők, amelyek itt a hétvégén Budapesten sikoltoztak, kiabáltak, masíroztak. Éppen ezért, tisztelt elnök úr, hallottuk ma Hiller miniszter úr felvetésében, hogy a szocialista frakció is nagyonnagyon nagy sürgősséggel szeretné azt elérni, hogy a Magyar Or szággyűlés foglalja törvénybe a holokauszt tagadásának abszolút tilalmát és büntethetőségét, ami egyszersmind azt jelenti, hogy fölzárkózunk azokhoz az országokhoz, amelyek - és még egyszer említem: Németország, Ausztria - ezt egyébként megtették. Igen, já rjon büntetés, súlyos büntetés, ha lehet, börtönbüntetés azoknak, akik ezt a gyalázatot, amit itt évtizedekkel ezelőtt ebben az országban el lehetett követni, ezt a gyalázatot képesek letagadni. És éppen ezért én azt gondolom, fontos lenne azt tudnunk, és ezt indítványozom is egyébként az Országgyűlésnek, hogy addig ne menjünk el nyári szabadságra, semmilyen szabadságra, amíg ezt a kérdést nem rendeztük nagy sürgősséggel. Itt nemcsak arról van szó, hogy az öt parlamenti párt majd értsen egyet valamilyen jog alkotási menetrendben. Az a lényeg, hogy itt mindannyian demonstráljuk azt, hogy igen, ez már messze túlment azon a határon, amit ebben az országban eltűrhetünk. És éppen ezért én képviselői minőségemben, elnök úr, indítványozni fogom, hogy a Magyar Ország gyűlés valamennyi tagja igenis írásban nyilatkozzon a tekintetben, hogy vajon ő is partner lesz abban, hogy ezt a törvényt minél hamarabb tető alá hozzuk. És nemcsak a képviselőket akarom invitálni erre a nyilatkozattételre, egyenkénti aláírásos nyilatkoza ttételre, hanem mindazokat, akik ebben a teremben szerepet kaphatnak, beleértve a közjogi méltóságokat, számvevőszéki elnököt, ügyészt, főügyészt, főbírót és a köztársasági elnököt is. Úgyhogy, tisztelt elnök úr, én nem akarom hosszúra nyújtani a szót, min denesetre fontosnak tartottam, hogy ha ezt a napot tudtuk ezzel a kérdéssel, problémával kezdeni, akkor a zárás is valahol méltányos legyen, és mindaz, ami e mögött a súlyos bűn mögött meghúzódik, holokauszt, ez soha ne legyen sem Magyarországon, sem sehol a világon tagadható. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Dr. Mester László tapsol.) ELNÖK (Harrach Péter) : Mivel nincs kormánytag a teremben, nyilván kormányzati reakcióra nem számíthatunk. A második napirend utáni felszólalás Mester László képviselő úré, felszólalásának címe: “Emlékezés egy nép tragédiájára”. Öné a szó. DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Április 24e az örmény népirtás napja. E napra emlékezve több okból is fontosnak tartom, hogy szót kérjek az Országgyűlésben. Egyrészt mint az Interparlamentáris Unió magyar nemzeti csoport örménymagyar baráti tagozatának elnöke, másrészt mint az egyik legjelentősebb magyarországi örmény kisebbséggel rendelkező XVIII. kerület polgármestere, harmadrészt pedig magánemberként, mint Artasat váro s díszpolgára. Az érintettséghez tartozik, hogy a kerületi örmény kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére és szervezőmunkájának, valamint a Hadtörténeti Múzeum hathatós közreműködésének köszönhetően Jerevánban és Budapesten örménymagyar katonai emlékmű ő rzi a második világháborúban elesett örmény és magyar katonák emlékét. Szerte a világban az örmény közösségek e napokban a 94 évvel ezelőtt történt eseményekre emlékeznek. A genocídium, amelynek 90. évfordulóján Csapody Miklós
