Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 24 (199. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9080. szám), valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1190 kompenzációs országos listával . Majd - mint erre előbb már utaltam - a parlamenti vita eredményeképpen csökkent a kompenzációs helyek száma 12vel, és nőtt meg az egyéni választókerületi körzetek száma 24gyel, így aztán a 374 helyett 386 fős lett a parlament, ma is ez a helyzet. Telje sen egyértelmű volt akkor, hogy egyetlenegy választásra akarták ezt a szisztémát létrehozni, de Magyarországon nagyon jól tudjuk, hogy ami ideiglenes, az rendkívül hosszú ideig tart, azóta is ez a választási rendszer működik. Hozzá kell tennem, nemcsak arr a gondolok, amire most Répássy képviselőtársam arckifejezését olvasva - szerintem - ő gondol (Dr. Répássy Róbert: Avarkeszi Dezső is.) hanem arra is, hogy az úgynevezett közjogi provizórium is 1920ban jött létre, 1944ig tartott, nem pedig csak 23 évig, mint ahogy azt eredetileg feltételezték. Visszatérve az adott témakörünkre: mivel egyetlenegy választásra kívánták ezt a szisztémát megteremteni, ezért már 1990ben a folyosón - mint erre Hankó Faragó Miklós képviselőtársam utalt , majd '91től már az íro tt dokumentumokban is javasolták a kisebb parlament megteremtését. Ezen a területen - el kell ismernünk - a Fidesz játszott úttörő szerepet, 1991ben, amikor a magyar Moncloát akarta a Fidesz megteremteni, akkor a számos javaslat egyike a kisebb parlament volt 220250 fővel, amely mellé egy arányos, tiszta listás megoldást rendeltek volna. A Fidesz 1994es választási programja is még az arányosítást pozitív értéknek tartotta, bár ez a program nem foglalt egyértelműen állást abban a kérdésben, hogy az egyéni választókerületek, illetőleg a területi listás mandátumszámok aránya, viszonya milyen legyen. Amikor 199697ben hat, majd az MDNP létrejötte után hétpárti tárgyalások zajlottak, akkor a Fidesz hajlott arra, hogy a német modellt átvegye. Akkoriban az MDF ragaszkodott leginkább ahhoz, hogy maradjon meg a fennálló szisztéma, hogy ne történjen arányosítás. 1999 márciusában kezdte meg működését a választási rendszer reformját előkészítő eseti bizottság, amelynek tevékenysége rendkívül tanulságos, mert ott min den párt számára lehetőség nyílt arra, hogy hosszasan fejtse ki álláspontját arányosságról, kormányozhatóságról, stabilitásról, női kvótáról és számos egyéb kérdésről. Akkor a Fidesz már mereven elzárkózott attól, hogy a szisztéma arányos legyen, a Magyar Szocialista Párt viszont akkor is és azóta is az arányos megoldás híve. Azt kell mondanom, hogy amikor úgy tűnik, hogy számunkra a közvéleménykutatási adatok kedvezőek, akkor is azt valljuk, hogy legyen arányos a megoldás, mert nem kívánjuk a rendszer tor zító hatása folytán parlamenti felülreprezentáltságunkat. (12.50) Ilyen helyzetbe kerültünk 1994ben, de különféle kül, bel- és gazdaságpolitikai okok miatt nem a parlamenti matematika érvényesült, hanem létrejött egy MSZPSZDSZkoalíció. Tehát az volt a helyzet, hogy noha erősen felülreprezentáltak voltunk, abszolút többséghez jutottunk, mégsem egyedül kormányzott az MSZP ’94 és ’98 között. Ennek a ténynek a tanúsága az, hogy 1997től egyértelmű az MSZP álláspontja: arányos rendszer kell. Nagyon hosszú id eig a Szocialista Párt a német modellben, a megszemélyesített arányos képviselet szisztémájában látta a megoldást. Miért? Azért, mert akkor még úgy tűnt, hogy lehetséges, elfogadtatható a társadalommal is meg a politikai partnerekkel is egy mérsékeltebb lé tszámcsökkentés, 290 fős, 298 fős, 300 fős, 304 fős parlament - különféle elképzelések voltak. Ha ezt a megoldást választjuk, miként ezt egyértelműen jelezte a 2006 nyarán benyújtott törvényjavaslat is, akkor természetesen az egyéni választókerületek fennm aradhatnak, sőt fenn is kell maradniuk. Amikor a Szocialista Párt elállt a vegyes rendszertől és ezáltal az egyéni választókerületi szisztémától, ennek az volt az oka, mint előbb már jeleztem, hogy elfogadtuk a Fidesz álláspontját. A Fidesz is egyébként mi nden időszakban másmás létszámot mondott. ’91ben, mint előbb már jeleztem, 220250 fős parlamentben gondolkodtak a fiatal demokraták. 1997ben sem voltak még hívei egy nagyon radikális létszámcsökkentésnek. 1998 őszén, még az eseti bizottság létrejötte e lőtt az volt a Fidesz véleménye valóban, hogy 220 fős legyen a parlament, 150 képviselőt egyéni
