Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 24 (199. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9080. szám), valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1189 menni az egyéni választókerületek számát illetően. 152re még le lehet m enni - ennyi volt egyébként a kerekasztal megállapodása, csak utóbb a parlament felemelte a 152 egyéni választókerületi számot 176ra , talán még 145re is le lehet menni, de arra semmiképp nincs lehetőség, hogy 88 vagy 100 egyéni választókerület létezzen . Tehát abban az esetben, hogyha elfogadjuk a Fidesz álláspontját, és a kormány is meg az MSZPfrakció is elfogadta a Fidesz álláspontját, hogy radikális legyen ez a csökkentés, akkor ennek az a következménye, hogy a vegyes rendszertől - akármennyire is sa jnálatos ez, mert vannak előnyei - búcsút kell venni, és vagy egy tiszta egyéni választókerületi szisztémát választunk annak minden kiszámíthatatlanságával, vagy pedig egy arányos listás megoldást, amely tulajdonképpen semleges, mert nem igazán téríti el e gymástól a szavazat- és a mandátumarányokat. A többségi szisztéma alapelve valóban az, hogy biztosítja a stabil kormányzás lehetőségét, de minél kevesebb a parlamentben levő pártok száma, ez a szempont annál kevésbé jelentős. 198990ben, amikor nem lehete tt tudni, hogy hány párt jut be a parlamentbe, indokolt volt a stabilitási szempont ilyen nagymérvű figyelembevétele, jelenleg azonban, amikor a parlamentben öt párt - és most már csak négy frakció - működik, ez a szempont nem lehet meghatározó jelentőségű , különös tekintettel arra, hogy egy rendkívül magas, 5 százalékos jogi küszöböt vagy úgynevezett kizárási klauzulát alkalmazunk. Ebből pedig az következik, hogy a racionális megoldás - mint előbb már jelentem - az arányos, tiszta listás rendszer bevezetés e. Nagyon röviden azonban kitérnék arra is, hogy mi lenne a hatása annak, ha tiszta egyéni választókerületi rendszert alkalmaznánk, illetőleg a múltban mi lett volna ennek a hatása. 1994ben, hogyha csak 176 egyéni választókerületben választottak volna kép viselőket, akkor 149 MSZPs, és nulla fideszes képviselő ült volna a parlamentben '9498 között. Gondolom, ez a Fidesznek sem lett volna akkor érdeke. Ha azt nézzük - vegyünk egy külföldi példát , hogy például Kanadá ban, ahol tiszta egyéni választókerületi rendszert alkalmaznak a brit szisztémával, tehát a relatív többségű elvvel, hogyan alakultak egyes választási eredmények, akkor azt láthatjuk, hogy egy kormánypárt, a konzervatív párt a következő választáson a 301 f ős parlamentben 2 mandátumot tudott szerezni. Igaz, hogy ott a pártok beágyazottabbak - lévén, hogy 1867 óta, amióta Kanada domínium, mindig többpárti parlament működött , és vissza tudott kapaszkodni, és jelenleg is kormányon van, bár éppen a bukás előtt . De Magyarországon, ahol még a pártok beágyazottsága nem olyan mértékű, ott rendkívül kockázatos lenne egy tiszta egyéni választókerületi rendszer. Ezt egyébként Tölgyessy Péter, aki ennek a szisztémának nagy híve, szintén felismerte az Ellenzéki Kerekasz talon tartott előadásai - mert tulajdonképpen nemcsak hozzászólt, hanem előadásokat is tartott - során, amikor elmondta azt, hogy ő tulajdonképpen leginkább azzal a megoldással rokonszenvezne, hogy csak egyéni választókerületek legyenek, de első alkalommal legyen lehetőség arra, hogy a pártok meg tudják mutatni az arcukat. Ezért akkor azt indítványozta, hogy 200 fő egyéni választókerületből kerüljön a parlamentbe, 50 fő pedig egy kompenzációs listáról vagy egy országos listáról, többféle elképzelés is elhan gzott; mármint olyan országos listáról, amelyre szavaznak, tehát ott a többségi és az arányos elem viszonya 80:20 arány megoszlást mutatott. Tulajdonképpen látnunk kell azt, hogy azért olyan magas ma a parlament létszáma, mert az Ellenzéki Kerekasztalon be lül kialakított kompromisszum nyomán létrejött vegyes rendszer ezt a magas számot megkövetelte. Ha megnézzük azt, hogy az Ellenzéki Kerekasztal végül is az MSZMP és a harmadik oldal felé milyen megoldással fordult, akkor azt láthatjuk, hogy döntően Antall József kompromisszumos javaslata nyomán egy olyan koncepciót terjesztettek elő, amelyben 152 képviselőt egyéni választókerületben választanak meg, 150 képviselőt pedig listán. Nagy vita volt, hogy ez területi lista legyene vagy országos lista, végül is a területi listás megoldás kerekedett felül. Akkor azonban már érzékelni lehetett, hogy ez az 50:50 arányú megoszlás is egy nagyon aránytalan szisztémát eredményezne, ezért az MSZMP javaslatára a szisztéma kiegészült egy 70 fős
