Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 23 (198. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1013 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt képviselőcsoportja arról tájékoztatott, hogy a 2009. március 2324ei ülésnapokra Alexa György és Mester László képviselő urakat, a Fidesz képviselőcsoportja pe dig a március 23ai ülésnapunkra Horváth János képviselő urat frakcióvezetőhelyettesnek választotta meg . A megválasztott frakcióvezetőhelyetteseknek megválasztásuk idejére sikeres és eredményes munkát kívánok. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr: “Reform és szolidaritás” címmel. Öné a szó, miniszterelnök úr. (A Fidesz és a KDNP képvise lői a helyükön maradnak. - Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Mi van? - Viktor! Viktor! - Az elnök csenget.) GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Nagyon szépen köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és U raim! Kedves Barátaim! 2006 óta azért, annak érdekében érvelünk, időnként küzdünk, hogy az országgal, az ország lakosságával elfogadtassuk, hogy a korábbinál sokkal mélyebb változásokra, átalakításokra van szükség. Nem azért, merthogy önmagában változtatni jó, nem azért, merthogy önmagában reformot csinálni az olyan modern dolog, hanem azért, mert azt gondoljuk, hogy Magyarországnak erre van szüksége. A 2006 óta tartó politikának, hát, egyaránt van olyan eredménye, amely sikert hozott, és van olyan, amely k udarcot. Van egyikből is, van másikból is. Természetesen azt gondolom, hogy az ország is meg a kormányzók is, a parlament is okkal teszi, ha büszke a sikerekre, és meg kell köszönni az országnak, hogy ezekben a sikerekben részt vett és hozzájárult, akik pe dig kormányoztak, azoknak meg le kell vonni a tanulságot a kudarcokból. A helyzet azért egyszerű. Teljesen világos, hogy a siker nem egyszerűen a kormányfő vagy a kormány sikere, az az ország sikere. Az pedig helyénvaló, hogy a kudarcokért meg a hibákért e lsősorban a kormánynak, illetve a kormányfőnek személyesen kell vállalnia a felelősséget. Jó fél év óta azzal nézünk szembe, hogy minden korábbinál mélyebb, nagyobb, nehezebb gazdasági válság tombol a világban és itt, Magyarországon is. Ha korábban volt ké nyszer változtatni, ha úgy tetszik, reformokat bevezetni, akkor ez a mostani helyzet még inkább kényszerítő. Ha korábban amellett érveltünk, hogy kell változás, akkor most azt kell mondani, hogy még sokkal több kell. Ha korábban nem tudtuk azt mondani a cs aládoknak, az embereknek, hogy el lehet bújni ez elől, akkor most meg muszáj azt mondani, hogy nincs olyan, aki ne viselné majd valamilyen mértékben ennek a válságnak a hatásait. Február 16án itt a parlamentben a kormány egy javaslatot terjesztett elő. A javaslat célja, hogy Magyarország megállja a helyét ebben a gazdasági válságban, a javaslat célja az volt, hogy Magyarország középtávon erősebb és sikeresebb legyen. Ez a program egyszerre képviselte a reformszükséget és szándékot, és kifejezte azt, amibe n a szociáldemokraták, szocialisták hisznek, hogy ugyanakkor ennek egy szolidáris programnak, a társadalmi igazságosság szempontjait képviselő programnak kell lennie. Reform és szolidaritás. Erre épült ez a program. El kell önöknek mondjam, hogy a program a munkavállalók, a szakszervezetek jelentős része számára már így is túlságosan messze ment. Sok volt nekik. Azt mondták, hogy azok a terhek, amelyeket ez a program jelent, a dolgozó emberek, a családok számára nem elviselhetőek. A munkaadók, közgazdászok, szakmai közvélemény, a piaci elemzők egy jelentős része ennél még mélyebb, még átfogóbb változásokat sürgetett. A gazdaságilag
