Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 23 (198. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1014 szükségesnek tekintett és a szociálisan még elfogadhatónak hitt között hatalmas nagy távolság alakult ki; olyan távolság, amelye t a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudtunk közelíteni vagy tudtam én közelíteni. Miközben mélyen meg vagyok győződve arról, hogy nincsen olyan politika, amely, ha őszinte, azt mondhatja az embereknek, hogy az előttünk álló években nem kell nekik is kivenni a részüket majd a válságkezelésből, úgy látom, hogy Magyarország lakosságának jelentős része ezzel még nem nézett szembe. Elhiszi azt, amit hall, hogy van olyan megoldás, amelyben neki nem kell erőfeszítést tennie. Azt tudom mondai itt a választóknak, hogy szerintem nincsen ilyen megoldás. A legőszintébben azt szeretném nekik mondani, hogy a következő kéthárom évben Magyarország, ha akarja, ha nem, olyan változásokat kell hogy megcsináljon, ami erőfeszítést követel valamennyi családtól. Aki ennek az ellenkezőjét mondja, az félrevezeti Magyarországot, rosszabb esetben tudatosan becsapja az embereket. Én nem tudok olyan politikát javasolni az országnak, amely nem jár együtt jelentős változásokkal - mondhatom egyszerűbb en: amely nem jár együtt terhekkel. Sokáig ringattuk magunkat ebben az illúzióban. Én magam is részese voltam ennek nemegyszer. De van pillanat, amikor azt kell mondani, hogy ez illúzió volt, ez egy édes álom volt, amelyet nem lehet megvalósítani. Aki az e mberekért akar tenni, annak most azt kell mondania Magyarországnak, hogy végtelenül sajnálom, önöknek többet kell tenniük, mint amit eddig gondoltak; önöknek van választási lehetősége egy ilyen politikát támogatni vagy ezzel szembefordulni, de az az igazsá g, hogy előbbutóbb ki fog derülni, hogy az élet erősebb a nem cselekvés szándékánál. Miután azt látom és azt érzékelem, hogy azt a szándékot, amelyet képviselek, hogy a reform és a társadalmi igazságosság, a szolidaritás szempontjait együtt is sikeresen k épviseljem, és azt is látom, hogy nincsen itt idő soksok hétre vagy hónapra tanácskozni, egyeztetni, választási kampányoknak nekiindulni, ezért azt javaslom, hogy alakítsunk új kormányt. Azt javaslom, hogy halljuk meg azt, amit egyébként az ország és a vi lág mond: ilyen helyzetben a legtöbb országnak, Magyarországnak is széles körű politikai, szakmai összefogásra van szüksége. (13.10) Én az elmúlt években sokszor hallottam, hogy én vagyok az akadálya a szélesebb körű összefogásnak. É n ezt az akadályt meg kívánom szüntetni. Ha valakinek az kell, hogy fölismerje, hogy először is kell hazafiasan cselekedni, és csak másodsorban lehet párthűség alapján folytatni valamilyen régi politikát, akkor én megkönnyítem az ő dolgukat. Magyarországon bal- és jobboldalnak, liberálisoknak, konzervatívoknak és szociáldemokratáknak együtt kell működniük. Lehet arra gondolni, hogy valaki egymagában is megszerezheti a parlamenti többséget - ezt nem tudom, ezt a választók eldönthetik , a hatalomhoz lehet, h ogy elegendő egyetlenegy párt. Az ország dolgait megoldani, ahhoz nem csak hogy 34 párt kell; ahhoz nagyon sok millió embernek a támogatása kell, és egy széles körű szakmai konszenzus kell. Ennek a megteremtése a legfontosabb. Ennek érdekében, hogy ez meg történhessen, tárgyalást kezdeményezünk a Szabad Demokraták Szövetségével, a FideszKDNPpártszövetséggel, a Magyar Demokrata Fórummal; tárgyalást arról, hogy alakuljon egy nyitott, nemzeti kormány új kormányfővel, új miniszterekkel. Azt kívánjuk, hogy máh oz két hétre benyújthassuk a parlamentnek azt a konstruktív bizalmatlansági indítványt, amely bírja a parlament többségének támogatását, és amely támogatással április 14én Magyarországon új kormány választható. Tisztelt Országgyűlés! Én az elmúlt években kaptam nagyon sok rajongó szeretetet, kaptam értő támogatást, kaptam hűvös, jogos kritikát, és nyugodtan mondhatom, hogy nemegyszer szembesültem szenvedélyes gyűlölettel is. A szeretetet köszönöm. A gyűlöletet politikusként el kellett hogy viseljem. El kel l önöknek mondjam, hogy sem egyikért, sem másikért nem maradt bennem sem harag, sem indulat, sem valamilyenfajta seb, sérülés, ami miatt bárkinek is szemrehányást tehetnék.
