Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Harrach Péter): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
96 állatorvosi köl tségek elengedése, pontosabban meg nem fizettetése kapcsán van, egyeztetünk kell, mert nem kockáztathatjuk meg nagyjából 350400 millió forint uniós forrás lehívhatóságát. Én azt gondolom, képviselő úr, hogy nagyon sokat fog segíteni az ágazaton az az Euró pai Unióban pont magyar kezdeményezésre elfogadott csomag, ami azt jelenti, hogy a 2013as forrásainkból körülbelül 4 százaléknyit - nem a mostani, hanem a későbbi források 4 százalékát - szabadon fordíthatunk állattenyésztési ágazatokra. Ez mintegy 5 mill iárd forint. Ennek egy apró feltétele van: SPSrendszerben kell működni Magyarországon a támogatásnak, ugyanis ezt kizárólag az SPSt alkalmazó országok tehetik meg, függetlenül attól, hogy korábban teljesen más hírek érkeztek az Unióból, de sajnos a végle ges döntés - így mondom - ebbe az irányba ment. Én nagyon remélem, hogy ez a probléma nem lesz hosszabb fél évnél, hiszen ez egy ciklikus ágazat. Én úgy gondolom, ezt a fél évet a termelőink át fogják hidalni, és utána természetesen azzal a fejlesztéspolit ikával, amit elindítottunk, egy sokkal költséghatékonyabb és sokkal alacsonyabb költségű ágazatra térhetünk át, ami talán már versenyképes lesz itt Európán belül is. Köszönöm szépen a figyelmüket. Napirenden kívüli felszól aló: ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Miután a napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk, most a napirend utáni felszólalás következik. Nógrádi Zoltán képviselő úr kérdésének, illetve felszólalásának címe: “Hova lett a homokhátságcélpro gram?” Képviselő úré a szó. NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a mondanivalóm lényegére rátérnék, engedjék meg, hogy megköszönjem a türelmet, hiszen rendkívül élénk politikai vita után és az érdeklődés homlok terébe került mai tárgyalások után egy kevésbé politikainak mondható szakmai kérdést szeretnék fölvetni, abban a hitben és hiszemben, hogy a politikai viták kereszttüzében sem maradhatnak el olyan stratégiai területek a közbeszédből, amelyek sok százezer e mber megélhetését alapvetően veszélyeztetik. A rendszerváltozás után a területi tervezésnek, a területi politikának megszűnt az alapvető intézményrendszere. 1996ban a területfejlesztési törvénnyel ugyan tettünk egy tétova kísérletet arra, hogy területi pr oblémák komplex megoldására adjunk választ, ez azóta sem sikerült. Az európai uniós források 2004 óta megjelentek a területpolitikai, területfejlesztési források keretén belül is, de azok a kormányok, amelyek 2004 óta regnálnak, egyetlenegy alkalommal sem voltak képesek egy átfogó tervezési programra, és arra még kevésbé, hogy egyegy terület problémáit komplex módon kezeljék. Ebbe a kategóriába sorolható az Alföld és annak jelentős részét kitevő homokhátság, amely nagyon komoly elsivatagosodási problémákka l küzd, veszélyeztetve ezzel több mint száz település létét, köztük nagyvárosokét is, veszélyeztetve ezzel több száz esztendős kultúr- és gazdasági tevékenység eredményét. Hiszen ha a homokhátság elsivatagosodása valósággá és ténnyé válik, akkor megszűnnek a falvak, megszűnik az élettér, megszűnik a gazdálkodási lehetőség, és az országnak e jelentős egysége kiesik a gazdaságitársadalmi erőforrások köréből. A homokhátság ügyét a rendszerváltozás óta szinte minden kormány zászlajára tűzte, programjában említ i, ugyanakkor a rá való fölkészülés és a rá fordított források eltérő módon érvényesülnek. Az Antallkormány elindítja az Alföldprogramot, amely nagy tudományos háttérrel próbálja föltárni az alföldi térségek hátrányosító helyzetét. A Hornkormány folytat ja ezt a munkát. Az Orbánkormány idején, az európai uniós csatlakozást megelőzően a vidékfejlesztési források
