Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Soltész Miklós (KDNP) - a környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez - “Mire gyűjt a tárca új bűvészmutatv51ányával?” címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - SZABÓ IMRE környezetvédelmi és vízügyi miniszter:
60 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Örvendetesek a tárcának a környezet védelme érdekében hozott intézkedései - már amennyiben a vállalatokra kiszabott adóterheket valóban a természetes élőhelyünk megóvására fo rdítják. A hozzá nem értő füleknek ugyanis az idei évtől kezdve a termékdíj megváltozott mértéke és a díjkivetés módjának szabályozása könnyűszerrel eladható a minisztérium lelkiismeretes döntéseként. Mint ismeretes azonban, a minisztérium a termékdíj emel ésével - például a műanyag zacskók esetén - inkább terheli a vásárlókat, mint a kereskedőket. (13.40) Legyen az műanyag vagy papír csomagolás, a fizetendő termékdíjat a legtöbb élelmiszerkereskedő beépíti az árába. A miniszter úr is bizonyára tudja, hogy a termékdíj mint gazdasági szabályozó eszköz azokra a termékekre kerül kivetésre, amelyeknek összetevői veszélyesek a környezetre. Miniszter úr, nyilván azzal is tisztában van, hogy a termékdíj csak akkor éri el a célját, ha egyrészt az abból befolyó össze get a környezetvédelmi veszély elhárítására fordítjuk, másrészt a drágulással az újrahasznosítható termékek használatát ösztönözzük. Mind a két cél a társadalom érdekét szolgálja, azonban az már kevésbé, hogy az üzletekben csomagolatlanul kihelyezett pékár uk nem fognak drágulni, miután a tárca döntése miatt az ezek mellé kötelezően előírt, egészségügyi szempontok és előírások miatt kötelezően előírt kirakott zacskók termékdíja megemelkedett. Ha valaki például egy darab zsemlét vásárol, ezt kötelező zacskóba tennie, a pékáru 1018 forintos árán felül 8 forint 30 fillért, tehát több mint 8 forintot kell fizetnie. A termékdíj növelését egyfajta burkolt adónak is felfoghatjuk. Így kérdezem a tisztelt miniszter urat, hogy környezetvédelmi célokra megye a forrásg yűjtés, vagy költségvetési adóbevételről van szó. Kit akar környezettudatossá nevelni a szaktárca ebben az esetben? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Az interpellációra Szabó Imre miniszter úr fog válaszolni. SZABÓ IMRE környezetvédelmi és vízügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Úr! A képviselő úr által említett műanyag zacskók valóban komoly terhet jelentenek a környezetünkre. Évente milliárdos nagyságrendben kerülnek forgalomb a ezek, de a visszagyűjtésükről és hasznosításukról való gondoskodás nem megoldott. A kereskedelem ebben eddig nem adott megoldást. Többek között az ilyen problémákon kíván enyhíteni a termékdíj mint környezetgazdasági szabályozóeszköz. Egyrészt a mértékte len és szükségtelen fogyasztás visszaszorítására ösztönöz a termék árának a növelésével, másrészt a helyettesítő termékek árkülönbözetének csökkentésével a környezetet kevésbé terhelő terméket helyezze előnybe - ennek helyzetbe hozását célozza meg. (Török Zsolt elfoglalja jegyzői helyét.) Szeretném ugyanakkor megnyugtatni a képviselő urat és a tisztelt Házat, ugyanis egyáltalán nem szükségszerű, hogy a termékdíjszabályozás miatt a zsemle ára növekedjen. A szabályozás egyik legfontosabb eszköze a környezetv édelmi szempontú választási lehetőség, tehát hogy legyen választási lehetőség. Adott ez a választási lehetőség a műanyag zacskók történetében, esetében is. A kereskedő dönthet úgy is, hogy műanyag zacskók helyett például kevésbé környezetterhelő papírzacsk ót kínál a pékáru csomagolására, amelynek termékdíja mindössze tíz fillér. Vagy választhatja azt is, hogy gondoskodik a hulladékká vált termék hasznosításáról, ebben az esetben nem kell termékdíjat fizetnie. Tehát, képviselő úr, nem csak ez az egyetlen út létezik, hogy a zsemle árát kell növelnünk.
