Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A világgazdasági válság legújabb fejleményeiről és az ezekből fakadó nemzeti feladatokról szóló miniszterelnöki tájékoztató vitája - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
52 Magyarországon akkor lesz szlovák szintű adózás és ez meg az, ha a következő kiadásokat fogjuk kivenni a költségvetésből, és akkor sorolom . Az kérem szépen, egy bátor magatartás lenne, az igen. De az ön hozzászólásának második fele arról szólt, hogy hol szeretne még többet költeni. Őszintén szólva, ugyanazt kopírozta le 3 percben, mint amit az ellenzéki pártszövetség megtett 60 percben. Varg a képviselő úr nagy, igazi, testes pénzügyi, költségvetési felelősségtől áthatva nagyon érzékenyen ostorozott bennünket, hogy bizony itt az elmúlt években a növekvő hiány miatt hiteleket vettünk fel. Igaza van a képviselő úrnak. Aztán jött Soltész képvisel ő úr, a pártszövetség másik tagja, nagy, vaskos, felelős beszédben, igazából a nép búját mélyen átérezve, egy picikét meg is simogatva elmondta ugyanebből a pártszövetségből: de aki egy fillért is el mer venni ettől, attól, meg amattól, az egy népnyúzó dis znó. Én azt tudom önöknek mondani, hogy ha ezt folytatjuk tovább, hogy egyik oldalról beígérünk adócsökkentést, a másik oldalról nemzetgyalázónak tekintjük azt a helyzetet, amikor adósságok növekednek, harmadsorban pedig népnyúzónak, aki egy fillért is elv esz, ez kérem szépen, a politikai kisdedóvó. Ez azt mutatja, hogy annak a pártnak, amelyik ezt képviseli, lehet, hogy van irtózatos hatalmi vágya, de ehhez fogható, csak hasonlítható képessége nincs. (Taps az MSZP padsoraiból.) Persze kétségtelen, volt has onlóság mondanivalónkban. Önök is és én is munkahelyekről beszéltünk. A különbség az, hogy önök a saját munkahelyükről beszéltek, én meg az emberek munkahelyéről beszéltem. Ez a különbség az önök és az én álláspontom között. (Taps az MSZP padsoraiból. - Kö zbeszólás a Fidesz padsoraiból: Demagógia.) Mit kell tenni? Szerintem nagyjából három dolgot. (Révész Máriusz: Lemondani.) Először is, azt a fajta politikai háborúskodást, amely azóta jellemzi a magyar közéletet, mió ta a magyar politika egyik fele kiátkozza a nemzetből a másik felét, hisz ezzel élethalál kérdésévé teszi a politikai küzdelmet, amelyben már azt sem lehet elérni, hogy az ország egyik fele komolyan konzultáljon a másik felének képviselőivel, ahol isten a dta kegynek számítana, ha ellenzéki és kormánypárti vezető politikusok leülnek, sőt valaki abból még kifejezetten politikai karaktert is épít, hogy soha senkivel nem vagyok hajlandó tárgyalni, majd hogyha valaki valamit akar, akkor majd én megmondom, hogy ő mit akarhat - ezen át kell lépni. Be kell fejezni a politikai háborút, mert tönkreteszi az országot. Be kell fejezni azt a fajta politikai kisdedóvót, amiben egyszerre minden megfér egymás mellett. Kettő: át kell alakítani úgy az országot, az ország egy sor működtetett társadalmigazdasági intézményét, mechanizmusát, meg kell újítani Magyarországot, ha úgy tetszik, hogy Magyarországon jobban megérje dolgozni, és jobban megérje foglalkoztatni. Ez az, amit meg kell csinálni. Szociális, adórendszerbeli átfog ó átalakításokra van szükség, ezt a későbbiekben ki kell majd egészíteni más intézkedésekkel. Ma csak azért beszéltem erről, mert azt gondolom, hogy ez ennek a programnak talán a legfontosabb eleme. Sokan azt mondják a vitában, hogy ők nem pontosan értik, hogy merre megyünk. Akkor mondom még egyszer: az egy adóstratégiai és gazdaságpolitikai döntés, hogy úgy döntünk, hogy jelentősen, átfogóan a két nagy, munkára rakódó terhet csökkentjük, és mellette a különadókat csökkentjük. Azt vártam, hogy azt mondják, hogy ezzel egyetértenek vagy sem. Úgy láttam, hogy ezzel egyébként általában a pártok inkább mintha egyetértettek volna, a két kisebbik párt határozottan egyetértett. Azt mondtuk, hogy ennek másik oldalán kivezetjük a rendkívül sok mentesség és kedvezmény jelentős részét. Ebben mintha a két kisebbik ellenzéki párt inkább egyetértett volna. Azt mondtuk, hogy mérsékelten emeljük az általános forgalmi adót. Ebben az egyik ellenzéki párt, az MDF inkább egyetért, a másik nem értett egyet. Azt mondtuk, hogy indít suk el azt a folyamatot, amely a nagy vagyonokkal rendelkezők számára valóban a mainál érdemben nagyobb terhet fog jelenteni, a többség számára viszont nagyjából a maihoz hasonló mértékű, egységes, átlátható vagyoni terhet jelent. Ebben nem hallottam külön ösebben állásfoglalást. A korábbiakból inkább azt vélem, hogy a két kisebbik ellenzéki párt érti, hogy igen, azt mondják a szakértők, hölgyeim és uraim, hogy munkára rakódó terheket csökkenteni, forgalmi és vagyoni terheket inkább növelni.
