Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A világgazdasági válság legújabb fejleményeiről és az ezekből fakadó nemzeti feladatokról szóló miniszterelnöki tájékoztató vitája - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
53 (12.50) Ez szeri ntem egy stratégiai döntés. Azt kell először megnézni, hogy ezt kelle csinálni, és ha ebben egyetértés van, akkor meg lehet mondani, hogy egészen pontosan milyen számokkal és feltételekkel. Ezt a döntést szeretnénk meghozni, erre tettem ma javaslatot. Éns zerintem ez a korábbiakhoz képest nyilvánvalóan nagyon jelentős, határozott irányú gazdasági és társadalompolitikai fordulat a célzottság adórendszeren keresztüli biztosítása mellett. Ez volt a javaslat fő iránya. Nagyon nehezen, de ki lehetett hallani, ho gy önök mit gondolnak erről. Úgy látom, hogy a parlament többsége ezt alapvetően támogatja. A parlament legnagyobb ellenzéki pártja viszont egyelőre azt folytatja, amit az elmúlt soksok évben is folytatott. Harmadsorban egyáltalán nem azt gondolom, nem ke ll beszélni arról, hogy hányan vagyunk a parlamentben, hányan vannak az önkormányzatokban, hogy milyen igazgatási rendszer van az önkormányzatokban, és folytathatnám a sort. Nem ezt gondolom! Lehet hallani és lehet érteni, az, ahogyan működünk és amit csin álunk, iszonyatosan sok kritikát vált ki az emberekből. Nem lehet azt mondani az országnak, hogy tessék változni, mi pedig úgy teszünk, mintha nem hallanánk: ahogy mi működünk, azt nagyon sok kritika éri. Ezt a kettőt egymás mellé kell tenni. És nem azért, mert ezzel szeretnék népszerűségi pontokat szerezni. Nagyon sokszor elmondtam, nem értek egyet azzal, amikor azt mondják nekünk a választóink, hogy a parlamenti képviselők úgy általában sokat keresnek. Ezt nem gondolnám. Ma egy átlagos parlamenti képvisel ő az átlagjövedelem kétkét és félháromszorosát keresi Magyarországon. Azt szeretném mondani - nem önöknek, hanem a választóknak a tévén keresztül , hogy a magyar parlamenti képviselők felelőssége, tevékenységének súlya legalább kétháromszorosan meghala dja a magyarországi átlagjövedelemmel rendelkezők munkájának a felelősségét és annak következményeit. Abból nem lehet politikát csinálni, még akkor sem, ha népszerű, ha azt mondják nekünk a választók, hogy önök túl vannak fizetve. Azt mondom a választóknak , higgyék el nekem, ez a legkisebb baj, sőt nem ez a kérdés. Az a kérdés, hogy a jövedelmeink, a viszonyaink nem átláthatók, sok tekintetben nem ellenőrizhetők és nem fairek, mégpedig azért, mert rossz kompromisszumokat kezdtünk el kötni valamikor az ezred forduló környékén. Költségtérítésbe bújtatunk el jövedelmeket, s azt gondolom, hogy ezt rendbe kell tenni. Csak azért nem tudjuk rendbe tenni, mert annak olyanok, akik egész egyszerűen nem merik azt mondani a választóknak, hogy nézzék, amit mi csinálunk, a magyar átlagjövedelem kétháromszorosának a felelősségével egyező mértékű fizetést kíván. Szó sincs arról, hogy bármiféle népszerűségre szeretnék szert tenni azzal, hogy önöket emiatt ostorozom. Nem! Én önöket emiatt védem, és azt mondom, ne tartsuk fenn azt az állapotot, hogy nem merünk a választóink szemébe nézni, és nem merjük azt mondani, a mi jövedelmünk a magyarországi átlagjövedelem kétháromszorosa átláthatóan, ellenőrizhetően és bevallhatóan. Nem olyan nagy dolog ez, csak láthatóvá kell tenni és k i kell mondani. Őszintén szólva, ez a legkisebb hazugsága ennek a rendszernek. De ha már ennek a hazugságnak a rendbetételétől is megijedünk, akkor mi a csuda lesz az ország egészének a rendbetételével?! Befejezésül: többen előhozták az euró kérdését. Soks zor megégettük ebben magunkat mi is. Nagyon sokan beszéltek az euróról az elmúlt időszakban, a legnagyobb ellenzéki párt mindig arra hivatkozik, hogy ha ő kormányzott volna, már lenne euró. Hozzáteszem, azok a törvények, amiket közben megszavazott, termész etesen nem tették volna lehetővé, hogy már euró legyen az országban. Mi is nagyon sokszor tűztünk ki euródátumot, aztán elhibáztuk. Ezért nem javasolnám, hogy ezt a dolgot elkapkodjuk, de azzal egyetértenék, hogy Fodor Gábor javaslata mögött azt értsük, ha kezdeményez egy szélesebb körű pártközi együttműködést és megállapodást, akkor akár ennek keretében, akár máshol az előttünk álló időszak átfogó költségvetési tervezésének részeként - amikor adunk egy háromnégyéves programot - legkésőbb szeptember 30áva l bezárólag - de ehhez, mondom, kell adni egy átfogó társadalmigazdasági programot - fogadjuk el közösen, mi az a program, amely a következő évtized elejére egy konkrét időpontra elvezet bennünket az euróhoz.
