Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A világgazdasági válság legújabb fejleményeiről és az ezekből fakadó nemzeti feladatokról szóló miniszterelnöki tájékoztató vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
15 választott képviselői helyben és az Országgyűlésben szerintük a szükségesnél és lehetségesnél több kedvezményben részesülnek, többen vannak, mint ahányan el kellene végezni a munkát, egy kicsit úgy viselkednek - mint ahogy monda ni szokták , hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Évek óta arról beszélünk, hogy egy sor dolgot kell tenni, de nem merjü k vagy nem tudjuk megtenni. Azt gondolom, hogy nincs ez rendben. Ahhoz, hogy mindazt megcsináljuk, ami előttünk van, kell még valamit tenni: beszélni kell arról, hogy hogyan kell átalakítani a Magyar Országgyűlés működését, összetételét, ehhez kapcsolódóan a választójogi törvényt, beszélni kell arról, mit kell csinálni annak érdekében, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők, helyenként polgármesterek jövedelme és költségtérítése ne közbotrány tárgya legyen; beszélni kell arról, h ogy hogyan lehet átalakítani az önkormányzati igazgatást úgy, hogy ne csorbítsuk az önkormányzati demokráciát, de igenis korlátozzuk az önkormányzati bürokráciát. Erről kell beszélni. Nem elég alkotmányba foglalni, hogy kisebb parlament kell - kisebb kell! , hanem kell hozzá adni egy olyan választójogi törvényt, amely ezt létrehozza. Nem elegendő csak az országgyűlési képviselők számát korlátozni, a választásokat átalakítani, hanem át kell alakítani a javadalmazásukat, át kell alakítani és átláthatóvá kell tenni a költségtérítésüket. Ha ezt nem tesszük meg magunktól, akkor egyszerűen nem lesz jogalapunk arra, hogy megcsináljuk az összes többi, egyébként nagyon fontos reformot. Nem elég csak az Országgyűlésben ezt átalakítani, hanem jelentősen csökkenteni ke ll az önkormányzati képviselők számát, az önkormányzati igazgatás méretét, ahol lehet, az igazgatás kérdéseit, annak szervezeti, intézményi hátterét koncentrálni kell. Hozzá kell nyúlni a pártfinanszírozáshoz, nem elég csak a kampányfinanszírozásról beszél ni, szembe kell menni azzal a hazugsággal, ami itt van, mert valamennyi párt lényegesen többet költ annál, mint amiről hivatalosan beszámol - lényegesen! A pártok gazdálkodása egészen biztosan a magyar közélet legnagyobb hazugságainak egyike. Ha kibúvókat keresünk, hogy miért nincs új pártfinanszírozás, ha a szakértői megegyezés után a pártvezetők felállnak az asztaltól és nem hajlandók megállapodni, akkor a pártok vezetői hazudnak az országnak. S egészen biztosan tenni kell még valamit: szembe kell nézni a zzal, hogy miért látjuk időnként mi is úgy a széles magyar közéletet és bennünket is miért látnak úgy, hogy Magyarországon túlságosan nagy nem egyszerűen a szürke- és feketegazdaság aránya, hanem a hivatali korrupció mérete, hivataltól és pártoktól szinte függetlenül. Azok a megoldások, amiket eddig alkalmaztunk, nem voltak jók, nem érték el a céljukat. Ha a politikai elit önmagát védi ezekben az ügyekben, akkor a minimális jogát és lehetőségét is el fogja veszíteni arra, hogy átfogó változásokat kezdeménye zzen. Befejezésül: azt mondhatják országgyűlési képviselő kollégák, barátok - leginkább itt a kormánypárti oldalon , hogy miniszterelnök úr, a politika álmoskönyve szerint az ilyen változások a választások előtt egy évvel nem szoktak túl sok jót ígérni a kormánypártoknak. Én ezt nem tudom. Arra szeretném önöket is meg az országot is bátorítani, merjék azt gondolni és merjünk abban hinni, a választóktól úgy is lehet felhatalmazást kapni, hogy nem illúziót keltünk, hogy nem azt mondjuk nekik, önöknek nincs s emmi dolguk, higgyék el, mi nem támogatunk olyan politikát, amelyben önöknek is kell valamiféle erőfeszítést tenni. Arra szeretném bátorítani önöket és saját magunkat, hogy ne azt az utat válasszuk, mint amit az elmúlt tíz évben. S nem azért, mert nem szer etnénk a választóktól felhatalmazást kapni - nagyon is szeretnénk , s nem azért, mert nem hiszünk abban, hogy ezt el lehet fogadtatni a választókkal. Azt szeretném, ha Magyarország lezárná ezt az évtizedet, és arra az útra térne, amelyen a választók felha talmazása nem azon múlik, hogy ki ígér nekik fedezetlenül többet, hanem azon múlik, hogy ki tudja az országért viselt felelősséget tisztességesen vállalni, és ki képes arra, hogy egy világos, bár helyenként nem könnyű programmal végigmegy azon az úton, ami re az elmúlt években sem nekünk, s időnként velünk együtt az országnak sem volt bátorsága rátérni. Az elmúlt években személy szerint is többször próbálkoztam azzal, hogy elmozdítsam az országot erről az útról - több kudarccal, mint sikerrel. A kudarc oka r észben személyes, nyilván nem
