Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A világgazdasági válság legújabb fejleményeiről és az ezekből fakadó nemzeti feladatokról szóló miniszterelnöki tájékoztató vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
16 jól csináltam egy sor dolgot. De ma is ugyanazt gondolom, mint 2006ban, s most önök előtt mondom, nem pedig egy zárt ülésen Őszödön: vagy képesek vagyunk az országban szembenézni a hazugságokkal és magunk is változni (Derülts ég az ellenzéki oldalon.) , vagy az ország nem lesz képes megtenni mindazt, amire oly nagy szüksége van. Ezt javaslom Magyarországnak és önmagunknak. Köszönöm szépen. (Nagy taps az MSZP soraiban.) (10.00) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszte relnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a frakciók részéről - ahogy jeleztem - kétszer 15 perces időkeretben kerül sor a felszólalásokra. De mielőtt még ezekre rátérnénk, engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem Nguon Nhel urat, a kambodzsai nemzetgyű lés első alelnökét és kíséretét, aki hivatalos látogatásra érkezett Budapestre és Magyarországra. (Taps.) Kívánok önnek és a delegáció valamennyi tagjának sikeres tárgyalásokat. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, folytatjuk akkor a felszólalásokat. A Szocia lista Párt jelezte, hogy három felszólalót kíván állítani a 15 perces időkeretben. Elsőként Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonyt illeti a szó. Jelzem frakcióvezető asszonynak és az önt követő felszólalóknak is, hogy a 15 percből folyamatosan visszaszámol a gép, így ott folyamatosan figyelemmel tudják kísérni az időkeretet. Öné a szó, frakcióvezető asszony. DR. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Vendégeink! Kedves Képviselőtársaim! Nem csak az ülés rendkívüli; rendkív üli a helyzet és rendkívüli a felelősség is. A felelősség persze nem egyenletesen oszlik meg, nem ezt akarjuk mondani. A végső döntésekben és az elképzelések részletes kimunkálásában a kormányoldalé a fő felelősség. De a kihívás a nemzet előtt áll. Méghozz á hosszú évek óta a legnagyobb magyar próbatétel, túlmutat a Parlament falain is. Ezért kértük, és ezért köszönjük vendégeink jelenlétét, akik a magyar közélet, a magyar gazdaság fontos szektorait képviselik. Köszönjük azt is - mondom ezt a szemben ülő fid eszes és kereszténydemokrata kollégáknak, nekik köszönöm , hogy legalább ezúttal a parlament mintha egy normális országgyűlés képét mutatná, ahol a képviselők bent vannak, és meghallgatják egymást. A nemzeti feladat - mert erről van szó - ma kettős. A nem zeti feladatot egyrészt úgy hívják, hogy védelem, másrészt úgy hívják, hogy felkészülés. Védelem - a lehető legjobb - a világválság közepette. De felkészülés is, mert ez a válság nem olyan, mint az influenza, hogy túl vagyok rajta, és utána a régi módon fo lytatom az életem. Ez a válság most a gazdaság válságán túl itthon és a nagyvilágban is modellválság is egyben. Nem, nem gondolom, hogy új társadalmi rendszer lesz vagy kell. Nem lesz kommunizmus, és nem lesz valami szélsőjobboldali visszarendeződés sem, l egalábbis remélem. Nem lesz új rendszerváltás. De lesz - valamilyen mélységben biztosan - modellváltás vagy legalábbis modellkorrekció, nem a verseny és a piac ellenében, hanem éppen az értelmes versenyért, a piac ésszerű kereteiért. Ma mindenütt ugyanezen gondolkodnak, hiszen világválságról van szó. De nagyon rossz munkamegosztás, ha a “világválság” szóból a kormányoldal csak az egyik elemet, az ellenzék nagyobb része meg csak a másik elemet hangsúlyozza. Rossz munkamegosztás, ha mi a kormányoldalon egyedü l a “világ” szót nyomjuk meg, hangsúlyozva, hogy nemzetközi ügyekről van szó, semmi szerepünk, semmi részünk benne, és a megoldást is valahonnan onnan kell várni. De ugyanilyen rossz, ha az ellenzék egy része elhallgatja a “világ” szót, tagadja a válság ne mzetközi jellegét, csakis magyar hibákról, csakis kormányhibákról beszél, ráadásul 2002 óta egyfolytában válságról és életszínvonalromlásról szól; valahogy úgy, mint aki már júliusban azt mondta: tél van, és januárban most boldogan jelenti, ugye megmondta m, sőt már vagy fél éve mondom. De mindkettőnk igazságában van részigazság, a kettő csak egyszerre igaz. Világválságban van a fejlett országok gazdasági modellje, de ezenfelül - és nem csak ennek részként - válságban van a
