Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A világgazdasági válság legújabb fejleményeiről és az ezekből fakadó nemzeti feladatokról szóló miniszterelnöki tájékoztató vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
14 bevételét. Azért mondom, hogy majdnem ugyanennyivel, mert természetesen közben kiadásokat kell csökkenteni. Tudom, eddig önök vagy a bennünket nézők akár még tapsolnának is. Hát ki nem örül annak, ha azt mondja a miniszt erelnök, hogy jelentősen csökkentjük a jövedelemadót, jelentősen csökkentjük a társadalombiztosítási járulékot, jelentősen csökkentjük, sőt eltöröljük a két különadót? Hát ennek mindenki örül. Ha csak ennyit mondanék, akkor újra illúziót keltenék, akkor a korábbi szociális populizmus mellett most az adópopulizmus hibájába esnék. Ha csak ennyit mondanék, akkor veszélyeztetném Magyarország működőképességét, a pénzügyi rendszer stabilitását. Ennek kell hogy legyen a másik oldalon ellentéte. Legalább három forr ásból kell megteremteni ennek az adócsökkentésnek és adóeltörlésnek a forrását. 1. Jelentősen, ha úgy tetszik, radikálisan szűkíteni az adórendszerben meglévő mentességeket és kivételeket, ezzel egyszerűsíteni és átláthatóbbá is tenni az adórendszert. De j ó tudni, azok, akik eddig ezekkel az adókedvezményekkel, mentességekkel éltek, ennek nem fognak örülni. 2. Azt javasoljuk, hogy mérsékelten növeljük az általános forgalmi adót. 3. Még nagyobb terület: azt javasoljuk, hogy a mai meglévő vagyoni típusú adózá sból, kommunális adótól telekadóig egy egységes, társadalmilag igazságos, a mai terheknél a túlnyomó nagy átlag számára érdemben nagyobb terhet nem jelentő, de a jelentős vagyonokkal rendelkezők számára valóban érdemi, jelentős tehernövekedést is okozó, eg ységes vagyonadó bevezetését kezdjük el. Azaz tegyük meg azt, amiről régóta beszéltünk: kevesebb teher a munkára, több teher a forgalomra és a vagyonra. Ne a munka adózzon, hanem a vagyon és a forgalom adózzon. Azt javasoljuk, hogy ez legyen az alapvető ad ószerkezet egy nagyon fontos elemmel kiegészítve. (9.50) Sokat vitatkoztunk a szociális rendszerünkről. Egyetértek azzal, hogy a szociális rendszert úgy kell átalakítani, hogy azok kapjanak többet, akiknek ez jobban szükséges. A szociális rendszer legyen c élzottabb, vegye jobban figyelembe, hogy ki az, aki rászorult, ne kezeljen azonosan magas jövedelműt és alacsony jövedelműt. Legyen világos, hogy akinek magasabb a jövedelme, az inkább fizessen kevesebb adót, maradjon több a zsebében, és ne szoruljon rá ug yanannyi szociális jóléti támogatásra, akinek pedig alacsony a jövedelme, attól a szociális rendszer átalakítása ne vegyen el méltánytalanul sokat, vagy ne vegyen el egyáltalán a szociális támogatásából. Hogyan lehet ezt megoldani úgy, hogy az adórendszerr el konform legyen? Azt javasoljuk, hogy azokat a szociális és jóléti támogatásokat - a nyugdíjat nem értem ide, hogy félreértés ne essék , amelyeket ma nem célzottan adunk, hanem mindenkinek egyformán - ilyen például a családi pótlék , növeljük meg és br uttósítsuk, majd a bruttósítást követően vonjuk be az adórendszer alá úgy, hogy az átlagos és az alatti jövedelemmel rendelkezők számára ez ne jelentsen veszteséget, az afelettiek számára ugyanakkor a megadott adókedvezményekkel és adócsökkentéssel együtt ne jelentsen összes jövedelemveszteséget. Fent így legyen kisebb az adóterhelés, de kisebb a családi pótlék, lent pedig ne bántsuk a családi pótlékokat. A szociális és adórendszert tehát egyben, egy logikában kezeljük: határozott szociális célzás, több leh etőség, több ösztönzés a nagyobb teljesítményre, a nagyobb jövedelmek elérésére, határozott adóreform, szociális reform, közteherviselési reform. De ezzel egészen biztosan nincs vége a szükséges változásoknak. Biztos, hogy a jóléti rendszer más területein is hasonló logikájú változást kell csinálni, de ebbe most nem mennék bele. Egészen biztos, hogy van tennivalónk még jó néhány területen az adó, a szociális és foglalkoztatási rendszeren is túlmenően. Egészen biztos - csak egy példát mondok , a csődtörvé nyt érdemes úgy módosítani, hogy az ne felszámolási törvény legyen, különösen most, válságidőszakban, hanem segítse a vállalatok talpra állását. De fontos tudni, hogy mi ennek a politikának a közepe; a közepe az adó, a szociális és foglalkoztatási reform. Ehhez jön egy sor kiegészítő elem, amelyeket a következő hónapokban még be kell mutatni. De van még egy feladat, amire utaltam, s akkor most lépek egyet. Nem lehet nem hallani, hogy az ország jelentős része nemcsak hogy elutasítóan, de most már időnként i ndulattal figyeli azt, hogy