Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor):
671 figyelembevételével és egyáltalán nem a népegészségügyi adatok, trendek figyelembevételével történtek meg. Az ÁSZ azt írja, emellett nemkívánatos hatásokkal számolni kellet t, intézmények eladósodása, várólisták kialakulása, ellátáshoz való hozzájutás időigényének növekedése. Mára úgy néz ki, hogy a várólisták valóban szinte elfogadhatatlan, tragikus méreteket öltenek. Itt egy várólistát szeretnék kiemelni, amit a napokban tö bb szervezet megvizsgált: a szív- és koszorúérbetegeknél egyértelmű, hogy az életet már veszélyezteti az a várólistarendszer, ami kialakult, és nemcsak hogy az életet veszélyezteti, hanem a bekövetkező egészségkárosodások kapcsán későbbi kiadásnövekedéssel kell számolni. Több helyen látjuk az egészségügyben, hogy a 2007. év nemhogy befektetés nem volt, hanem olyan helyzetet teremtett, amelynek a késői hatásai mintegy circulus vitiosusként még ezekben a most megélt vagy éppen a következő években fognak jelen tkezni, a népegészségügyi adatokban fognak mutatkozni. Egyetértünk az ÁSZ véleményével, mely szerint a megváltozott struktúra és a jelenlegi teljesítményfinanszírozás összhangja nem áll fenn, ami a helyzet teljes átgondolását igényli. Megjegyzem, a teljesí tményvolumenkorlátról sokszor beszéltünk már ezekben a sorokban, a teljesítményvolumenkorlát mint költségvetési, pénzforgalmi szemléletű finanszírozási eszköz, nem illeszkedik a teljesítményelvű finanszírozás rendszeréhez, a kettő szinte agyonvágja egymá st, és megakadályozza a tudásszoftver érvényesülését az egészségügyben. A gyógyszerkiadások csökkentésének terhét a lakosság és a gyártóiforgalmazói kör viselte, hallottunk már erről Béki Gabriellától is. Egy dolgot szeretnék kiemelni: a lakosság gyógysze rtehernövekedése 2007ben igen magas - soha nem látottan magas , 15,3 százalék volt. Elképesztő, több tíz milliárdos összeget jelent ez, amit a lakosságnak vállalnia kellett ahhoz, hogy a gyógyszerét kiváltsa. (17.30) Nem mindenki vá llalta, hiszen betegtömegek nem váltották ki a patikában a gyógyszereiket, felíratták az orvossal - később már fel sem íratták , hiszen anyagiakkal nem bírván, kellő anyagiakkal nem rendelkezvén a gyógyszert nem váltották ki, így a gyógyulási esélyük jele ntősen csökkent. Ellentmondásokat és bizonytalanságokat eredményezett, hogy a rendszer átalakításának parlamenti vitája és a költségvetési vita egy időben zajlott. Az alapdíjak, a forintértékek alig változtak 2007ben, miközben továbbra is fennmaradt - min t ahogy az előbb említettem - a teljesítményvolumenkorlát intézménye, ami gúzsba köti a szakmát, és ott sem engedi működni az orvosszoftvert, a szakmai szoftvert, ahol pedig az infrastrukturális feltételek, a technológiai feltételek megvannak. Összefoglal óan talán annyit mondhatok el, hogy mi nem látjuk azt, hogy itt bárki behúzta volna a féket. Az egészségügyben a helyzet romlása továbbfokozódik, mármár dekompenzációval fenyegetvén, hiszen most már a 2007. év értékelése után látjuk a 2008as esztendőt is . Tulajdonképpen igazán semmi nem változott, bár a halvány reményünk talán megvan: az Alkotmánybíróság határozata, amely előírta, hogy normatív rendszert kell felállítani a struktúra további alakításában, a kapacitáselosztásokban. Talán ez a kis reményünk, hogy a parlament elé kell hozni egy olyan törvényt, amely a jelenlegi strukturális és finanszírozásbeli torzulásokat legalább a működőképesség minimális szintje fenntartásával mégiscsak garantálni tudják. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsor aiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A következő előre bejelentett felszólaló TataiTóth András képviselő úr, MSZP.
