Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP):
672 TATAITÓTH ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A zárszámadási törvény oktatással, közoktatással és felsőoktat ással foglalkozó fejezeteihez szeretnék néhány megjegyzést fűzni. A zárszámadási törvényből kitűnik, hogy a 2007. évben a közoktatás és a felsőoktatás finanszírozása a tervezettnek megfelelően történt. Kiderül az is, hogy a becsült létszámok és a becsült k öltségek egész pontosan megfeleltek a teljesítésnek, minimális eltérés mutatkozott ezek közül. Új elem volt a 2007. évi gazdálkodásban a közoktatás új finanszírozási rendszere, amely a korábbi fejkvótás finanszírozási rendszer helyett bevezette a teljesítm énymutatós finanszírozást, amelynek a lényege az, hogy a közoktatási törvényben megfogalmazott feladatok alapján számítja ki azokat a normatívákat, amelyeket a törvény meghatároz, tehát lényegesen jobban kötődik a ténylegesen ellátott feladathoz a normatív a, mint korábban. Az Állami Számvevőszék anyagában szerepel az a javaslat, hogy ehelyett a régi fejkvótás rendszer visszaállítását tartaná a Számvevőszék helyesnek. Ugyanakkor elkészítette a Számvevőszék - talán márciusban vagy áprilisban - az Oktatási és Kulturális Minisztérium ellenőrzése során a jelentését, amely jelentésben viszont üdvözölte nagyjából az általam előbb elmondott indokok alapján a teljesítménymutatós rendszer bevezetését. Kimutatta azt, hogy jobban kötődik a ténylegesen ellátott feladatok hoz, mint a fejkvótás rendszer. Az oktatási bizottság ülésén ráirányítottuk a figyelmet erre az ellentmondásra, és tulajdonképpen a bizottsági ülésen a Számvevőszék és a bizottság kormánypárti tagjai között az a megállapodás született, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy a következőkben a költségvetési törvény indoklásába bekerüljenek azok a mutatószámok is, amelyek fejkvótára vannak meghatározva, hiszen a teljesítménymutatóból pontosan meg lehet határozni, hogy egy óvodás gyerekre, egy általános iskolás első vagy második osztályos gyerekre vagy egy nyolcadikosra mennyi állami támogatás jut. Természetesen ugyanúgy, ahogy a Pénzügyminisztérium reagált a Számvevőszék javaslatára, az oktatással foglalkozó szakpolitikusaink is azt az álláspontot képviselik, hogy a 2007 szeptemberétől életbe lépett új rendszer visszavonása nem indokolt. Egy egyszerű osztással egyébként kiszámítható bármely feladatra a fejkvóta is. Ez váltotta ki az egyik legnagyobb vitát egy ébként az oktatási bizottság ülésén. Szólni kell még egy másik vitatott pontról, ez az egyházfinanszírozás, egyházi iskolák finanszírozásának kérdésköre, amely szintén hosszas vitát váltott ki részben a már idézett tavaszi számvevőszéki vizsgálat alapján, amely a hatályos törvények, hatályos jogszabályok alapján kimutatta azt, hogy kevesebb támogatást kaptak a korábbi évben, 2006ban az egyházi intézmények után az egyházak, mint amennyi a Számvevőszék számítása szerint megillette volna őket. Ugyanakkor a m ásik megközelítése ennek a kérdéskörnek a vatikáni megállapodás, amely szerint az egyházi iskolába járó gyermekek után ugyanolyan állami támogatást fizet a központi költségvetés, mint az önkormányzati intézményekben ellátott gyermekek után a központi költs égvetés és a helyi önkormányzatok átlagosan. Miután rendkívül sok intézménytípus van az országban, óvodától a két tannyelvű gimnáziumig, így ez a képzett átlag, ami például 2008ban 217 ezer forintot tesz ki gyermekenként - ennyi kiegészítő normatívát kapn ak az egyházi intézményekben tanuló gyermekek után a fenntartók , ez egy átlag. Ez az átlagszám is sok vitára ad okot. Ahogy már említettem, a rendeletek, jogszabályok alapján: mi tartozik bele, mi nem az átlagszámításba? Évek óta tart ez a vita. Elkészül t az Oktatási Minisztériumban az a jogszabálytervezet, amely talán a megoldás irányába, a hosszú távú rendezés irányába elviheti ezt a kérdéskört. Nevezetesen óvodás gyereket óvodással, általános iskolást általános iskolással, első osztályost elsőssel, nyo lcadikost nyolcadikossal, kollégistát kollégistával, két tannyelvű gimnáziumban tanulót két tannyelvű gimnáziumban tanulóval, nemzetiségi iskolába járó gyereket nemzetiségi iskolába járóval, bejáró tanulók után adott támogatást a bejáró tanuló támogatásáva l - és így tovább - kell összehasonlítani. Egy kicsit többet kell számolni, de a mai informatikai háttér mellett ez nem jelenthet gondot, és akkor mindenki számára világos lesz, hogy az
