Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
656 meghaladó reáljövedelemcsökkenés van, akkor nem kellett különös képesség ahhoz, h ogy valaki megállapítsa, hogy az emberek rosszabbul élnek majd akkor, amikor ez a költségvetés megvalósul. De volt eredménye, volt értelme, mert a kitűzött célt elértük. Tehát közelebb kerültünk az egyensúlyi állapothoz, és azt gondolom, hogy ez mindannyiu nknak érdeke. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kétperces felszólalások következnek. Pósán Lászlóé a szó. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Itt meglepődve hallgattam Göndör úr öntömjénező szavait. K épviselő úr, szerintem itt valami probléma van az emlékezettel. Ön most azt mondja, hogy mondták, állították, hogy lesz reáljövedelemcsökkenés. Én emlékszem, hogy országszerte hirdették azt, Gyurcsány Ferenc képével, hogy “nem kell félni, nem fog fájni.” Hogy is van ez, meg mint van, de mégiscsak ilyenek voltak! Vagy ön azt mondja, hogy az államnak nincsen jövedelme. Erre azt mondom, hogy van, csak egyre kevesebb, mert önök a privatizáció során a nagy részét már eladták. Még mindig vannak egyébké nt olyan állami vagyontárgyak, amelyek jövedelmet termelnek. Tehát azt állítani, hogy az államnak nincsen jövedelme, az megint csak nem felel meg a valóságnak. Azt mondja, hogy a vállalati beruházás nő. Azért itt is óvatosabban kellene fogalmazni. Kétségte len, hogy a Hankooknak, amelynek odaadták azt a támogatási összeget, amit a magyar kis- és középvállalkozók együttesen nem kapnak meg, ott valóban nő, de azért ez egy ilyen általánosítással mégiscsak egy meredek dolog. Ha ön azt mondja, hogy jó úton járnak , azért engedtessék meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy 2002ben Magyarország a gazdasága és egyáltalán az összes mutatója alapján az akkor csatlakozott vagy csatlakozásra váró országok között nem ott állt, mint manapság. Most sereghajtók vagyunk. H a önöknek ez a jó út, akkor azt gondolom, hogy ebből talán nem kellene kérni. A hiánycsökkentést pozitívumként értékeli. Arról nem szólt, hogy ez egyébként nagyon sok területen milyen komoly problémákat, szenvedést okozott, hogy gyerekektől vettek el pénzt , fogyatékosoktól, öregektől és így tovább. Arról kellett volna inkább szólni, képviselő úr, hogy a másik oldalon a kormányzati túlköltekezést például miért nem fogták meg. Azért emlékezhetünk, hogy volt itt kormányzati negyeddel kapcsolatos mindenféle ter v, egy csomó pénzt kifizettek a semmire. Emlékezhetünk arra, hogy kommunikációra mind a mai napig hihetetlenül sokat költ a kormány; ez valahogy a hiánycsökkentés kategóriájába, mit ad Isten, nem fér bele. Ahogyan az sem, hogy állami garanciákat adnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , pénzügyminisztériumi garanciát nyíregyházi magáncégnek. Bocsánat, elnök úr - tehát itt valami nem stimmel, képviselő úr. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Ángyán Józsefé a szó. DR. ÁNGYÁN JÓZS EF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Sok gondolatra érdemes lenne reagálni azok közül, amelyeket Göndör képviselő úr elmondott. Egyet szeretnék kiemelni, ez pedig, amikor azt mondta, és Bajnai Gordon miniszter urat is idézte, hogy az intézményrendszer k ész, a pályázati kapuk nyitottak, jobban is pályázhatnának a magyar vállalkozók, talán így mondta, és többet is lehívhatnának ebből a forrásból. (Göndör István: Az Állami Számvevőszék jelentéséből idéztem!)
