Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
651 alapján összességében reálisan végrehajtható. Emellett 2007ben megállt a forint árfolyamának gyengülése, sőt jelentős és tartós erősödés történt. A kormány által a konvergenciaprogramban is előrejelzett növekedéslas sulás pedig elsősorban az állami ágazatokban - a közigazgatás, az oktatás, az egészségügy - meghozott hatékonyságjavító intézkedések és az állam beruházási kiadásainak visszafogása miatt következett be. A magánszféra teljesítményét ezek az egyensúlyjavító intézkedések csak mérsékelten érintették - itt a növekedés 2007ben is megközelítette a 4 százalékot. A valóban magas, 8 százalékos inflációs szint ideiglenességét pedig az garantálja, hogy ez a mérték döntően a bevételek növelését eredményező egyszeri adó emelések következtében alakult ki. A kormány is tisztában van azzal, hogy az igazi egyensúlyjavításnak alapvetően a kiadási szint mérséklésén kell alapulnia, de a 2006ra kialakult helyzetben gyors, érezhető nagyságrendű változásra volt szükség, ezért a ke zdeti szakaszban nem volt nélkülözhető a költségvetési bevételek növelése sem. Hallgatva múlt héten az ellenzéki képviselőket, azt tudom mondani, hogy nem igaz, hogy az ellenzéki képviselők nem tudják, hogy nekik is komoly, súlyos felelősségük van abban, h ogy 2006ban gyors, érezhető nagyságrendű változásra volt szükség. (Dr. Pósán László: Ki kormányzott?) Ezt azért mondom, mert 2002től kezdődően valóban a kormányzat tette meg a kezdeményező lépéseket éppen azért, hogy a szociális deficitet a lehető leggyo rsabban próbáljuk mérsékelni, de ebben az ellenzéki pártok támogatói voltak - kivéve az MDF - a kormánypártoknak, a koalíciónak, sőt volt olyan időszak, amikor már túllicitálták volna mindazt, amit a kormánypártok kezdeményeztek. (Dr. Pósán László: Szegény kormánypártok!) (15.50) Ezért tudom azt mondani, hogy nem lehet a felelősséget elhárítani, és csak a kormánypártokra tolni az ellenzéki pártok részéről. (Dr. Pósán László: Ki kormányoz?) Az egyensúlyjavítás azonban már 2007ben sem kizárólag a bevételek n övelésén keresztül valósult meg. Lényeges, és az ellenzéki képviselők állításával szemben nem kimondottan fűnyírószerű lépések történtek a kiadások növekedésének visszafogása, csökkentése érdekében. Ezek közé tartozik a költségvetési területen foglalkoztat ottak számának jelentős csökkentése, a közszféra bérköltsége 2007ben a GDP arányában több mint fél százalékponttal mérséklődött, a központi közigazgatásban átszervezés révén a 415 központi költségvetési szervből 176 maradt. Jelentősen átalakult a gáz- és távhőtámogatási rendszer, valamint a gyógyszertámogatás mechanizmusa, az ebből adódó megtakarítás a GDPhez viszonyítva meghaladja a fél százalékpontot. Szeretnék röviden reagálni a közszférában lezajlott reformlépésekre vonatkozó kritikai felvetésekre. A közigazgatásban az intézményrendszer racionalizálása nem magától indult meg. Ehhez kormányzati beavatkozásra, intézkedésekre volt szükség, különösen az intézkedések súlypontját jelentő és egyébként is szinte mindenki által különlegesen szorgalmazott közig azgatási területen. A sok ellenérdekelt számára népszerűtlen, de az ország javát szolgáló intézkedések megtételére ennek a kormánynak volt bátorsága. Az átalakításoknak valóban fontos eleme volt a regionális működésre való átállítás. Itt nem érdemes újra m egnyitni a vitát, hogy egy ekkora országban szükség vane megyei tagozódású közigazgatásra, mert az intézkedések nem erről szólnak, hanem a hálózatos szervezetrendszerek racionálisabb, költséghatékonyabb működéséről. Ez a racionálisabb működés megkívánta a széttagolt intézményrendszerek központosítását, a felszabaduló párhuzamos kapacitások leépítését. Ez megtörtént, és a hálózatok fennakadás nélkül tovább tudtak működni, a közérdeket egyértelműen szolgáló átalakítások előnyeit mind a szakmai, mind pedig a gazdaságossági eredmények igazolták. Az már sajnálatos, hogy az ellenzék nem partner ezekben a hatékonyságjavító intézkedéseknek nemhogy a kidolgozásában - ez talán megérthető, hiszen ez elsősorban a kormányzat feladata , de még a segítésében sem, s ez má r nem akceptálható, minthogy ily módon a közérdek érvényre jutása elé gördít akadályt. Hiányolható, hogy hasonló eredménnyel járó más, alternatív szervezeti intézkedésekre nem hangzott el még javaslat sem az ellenzék részéről.
