Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - Beszámoló a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2007. január 1-december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről, valamint a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerz... - ELNÖK (Harrach Péter): - BERÉNYI LAJOS, a Közbeszerzések Tanácsának elnöke:
648 Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Én csak rövid megjegyzést szeretnék tenni. A hétköznapi embereknek, a vállalkozó knak vagy egész egyszerűen azoknak, akik találkoznak a közbeszerzéssel, az általános tapasztalatuk az, hogy bonyolult, sokáig tart, és semmivel nem olcsóbb, minthogyha nem lenne, ugyanakkor feleslegesen rengeteg bürokratikus kört is kénytelenek megfutni, s okszor pedig olyan esetben - itt egyet kell értenem azzal a felszólalással, ami a pécsi ügyre vonatkozott , ami életszerűen egész egyszerűen nonszensz. Hadd mondjak egy példát szintén csak az oktatás területéről: amikor irodaszerekre, tollakra és nem tudo m, mi minden beszerzésére a közbeszerzési törvény alapján közbeszerzést kell kiírni, és háromnégy hónapig vagy nem tudom, meddig húzódó dolgok ezek, azt kell mondanom, ez egész egyszerűen agyrém, tehát nem életszerű. Azt gondolom, ésszerű lenne változtatn i akár értékhatárokat is. A másik oldalon pedig, ami meg kifejezetten irritáló az emberek felé, az, hogy kormányzati szinten viszont nincs ilyen önkontroll, amikor irodabútorok kellenek, és ilyen adminisztratív közbeszerzéseket írnak ki. Azt gondolom, éssz erű lenne a közbeszerzési törvényben a közpénzekkel való gazdálkodás ésszerűsége szempontjából akár olyan korlátokat is bevezetni, hogy minisztériumi bútorcseréknél is vezessék be az amortizáció valamiféle fogalmát, hogy mi után lehet csereberélni, és nem tudom, mit csinálni, nem pedig a mindenkori miniszter vagy államtitkár kényekedve szerint. A másik oldalon pedig: ne az ilyen kis tételekkel problémázzunk, mert az egész egyszerűen ellehetetleníti az amúgy is nehéz helyzetben lévő, közpénzből gazdálkodó i ntézményeket, iskolákat, óvodákat és így tovább. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Több jelentkezőt nem látok. Kérdezem Berényi Lajos elnök urat, kíváne válaszolni. Öné a szó. BERÉNYI LAJOS , a Közbeszerzések Tanácsának elnöke : Köszönöm szé pen, elnök úr. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a mai hozzászólásokat, a gazdasági bizottság és a költségvetési bizottság előadójának a bizottság véleményét tükröző álláspontját, a vezérszónokok hozzászólását. A legtöbb kérdés, a fő kérdések tekintetébe n egyetértő vélemény alakult ki a vitában. Én csak néhány kérdésre szeretnék visszatérni. Az egyik az, amit Pósán úr felvetett. A közbeszerzések alkalmazása Magyarországon 1995 óta létezik. Ahol mi most tagok vagyunk, az Európai Unióban, a régi 17 államban ez évtizedek óta és az egyes országokban évszázadok óta kialakult gyakorlat. Magyarországon negyven vagy ötven évig nem volt semmiféle olyan kényszer, hogy valaki versenyeztessen, emiatt jogvitája legyen. Volt egy szállító partnere, azzal általában megköt ötte a szerződést, és a feltételek pedig olyanok voltak, amiket előírtak számukra. Most az nem szabadon választott tétel, hogy Magyarországon közbeszerzést kell alkalmazni. Tudniillik, hogy valaki az Európai Unió tagja legyen, az Unió feltétele, hogy a köz beszerzési irányelveket elfogadja. Való igaz, a közbeszerzési szabályozás az Unióban is úgy fejlődött, hogy egyre bonyolultabb, egyre komplikáltabb lett, azon egyszerű oknál fogva, hogy azok az ellentmondások, amelyek itt a vitában felmerültek a tisztaság, a korrupció és a többi tekintetében, minden országban felmerültek, és ezt mindig próbálták szabályozásokkal is megakadályozni. Való igaz, mára már rendkívül bonyolultak ezek a szabályok, ezért, minthogy a nemzeti hatóságok az európai uniós értékhatár alat ti beszerzéseknél szabad kezet kapnak abban a tekintetben, hogy részleteiben hogyan szabályozzák a közbeszerzést, mód van arra, hogy a kisebb értékű beszerzéseknél rugalmasabb szabályokat alkossunk meg. Azt remélem, hogy a mostani törvénymódosítás ilyen sz empontból hasznos lesz, beleértve azt is, hogy megszűnik a nemzeti eljárási renden belül az egyszerű eljárásokra is, az úgynevezett nemzeti eljárásra a külön szabály, ebből egy eljárási forma lesz. Ezt én már a tavalyi vitában is mondtam, hogy a tanács ezt támogatja. Most ezzel együtt természetesen vannak rendkívüli esetek, lehet pró és kontra véleményeket mondani. Ami itt a vitában elhangzott, csak jelezni szeretném, hogy egy ilyen jelzőberendezés sürgős megépítésénél a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljár ást arra találták ki, hogy ilyenkor alkalmazzák,
