Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 29 (159. szám) - A minősített adat védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
550 a korábbiakhoz képest. Ezek voltak tehát azok a főbb javaslatok, amelyeket a jelen tervezet figyelembe vett. Maradtak azonban jócskán ki fogásaink, ezek közül most csak a négy legfontosabbnak tűnőt emelem ki. Ezek átfogó oka, úgy tűnik számunkra, az, hogy a tervezet csak részben teszi magáévá a kívánatos szemléletváltozást, miszerint a közérdekű adatok nyilvánossága a főszabály, a titkosítá s a szűkre szabott kivétel, vagyis a közérdekű adatok nyilvánosságát szabályozó törvényhez kell alkalmazkodni a minősített adatokról szóló szabályozásnak, és nem fordítva. A négy kifogást sorolva, az első, amiről már említést tettem: ha nem változik az ada tvédelmi törvény korábban hivatkozott része, a jelen szabályozás sok tekintetben értelmetlen, hiszen a minősítési rendszertől függetlenül és az említett ellenőrzési lehetőségektől, fórumoktól függetlenül továbbra is szinte hozzáférhetetlenek és kontrollálh atatlanok maradnak elzárt iratok. A második kifogás: adatot titkosítani ugyan már nem végtelen hosszúságú titokköri lista alapján lehet, hanem a törvény a minősíthető érdekek körét tartalmazza, megítélésünk szerint azonban az érdekkörök listája annyira eln agyolt, általános, hogy emiatt továbbra is fennáll a túltitkosítás lehetősége és így persze veszélye is. A harmadik kifogás az érvényességi idő, tehát amennyi időre titkosítani lehet az adatokat. Ugyan lényegesen lecsökkent a korábbiakhoz képest, 30, illet ve 15 évre, de nem értünk egyet azzal a szabállyal, hogy ez az idő akár kétszer is meghosszabbítható. Az új törvény is lehetővé teszi, hogy egy adat akár 90 évig titokban maradjon - most is ez a maximum , de még a bizalmas vagy korlátozott terjesztésű ada tnál is a meghosszabbításokkal 45 év lehet a minősítés érvényességi ideje. A negyedik észrevételünk vagy kifogásunk: a törvény a jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan államtitok kiszivárogtatása esetén ugyan a civilek gondatlan titoksértését megkülönbözteti a szándékostól, az előbbit, a gondatlan titoksértést nem szankcionálná, azonban továbbra is nemcsak a titok őrzésére hivatott titokgazdát büntetné, hanem azt is, aki az eshetőleges szándékkal vagy éppen a nyilvánossághoz fűződő túlnyomó közérdek okán megsér ti a titkot. Hiányzik a törvényjavaslatból véleményünk szerint, a mi álláspontunk szerint az is, hogy ha bíróság megállapítja egy minősített adat nyilvánosságra kerülése esetén, hogy a nyilvánossághoz fűződő közérdek erősebb volt, mint a titkosításhoz fűző dő, akkor az érintett titokfelelős cselekménye se minősülhessen bűncselekménynek, mert így például a korrupciót feltáró közhivatalnok nem kaphat megfelelő védelmet. Az első három kifogás talán magáért beszél, illetve ezekről részben beszéltem; az utolsókén t említettről bővebben most. Az elmúlt években több esetben is előfordult, hogy újságírókat azért állítottak bíróság elé, mert államtitkokat hoztak nyilvánosságra. Így járt a Népszava és a Heti Világgazdaság munkatársa is. Egyik büntetőügyben sem került az onban sor az adat biztonságáért felelős titokgazda felelősségre vonására. Mindkét ügyben eleve szándékossággal vádolták az újságírót, minden alap nélkül, mint az többékevésbé egyértelműen utólag kiderült, s ez jelzi, hogy a tervezett szabályozás esetén is ilyesmivel kell számolni, tehát valószínűleg a szándékossággal vádolnák a civileket. A civilek büntethetőségét - és azért ezt sem szabad elfelejteni - a kommunista korszak vezette be, az ötvenes évek eleje óta szerepel a jogrendünkben, az '51. évi 21. tör vényerejű rendelet vezette be a magyar jogrendbe az államtitok és a hivatali titok büntetőjogi védelmét. Rendszerváltási kérdés, ha kicsit emelkedettebben akarok fogalmazni, hogy túllépjünk ezen a helyzeten. Álláspontunk szerint az államtitoksértés tipikus an hivatali bűncselekmény, csak azokra vonatkoztatható vagy lenne vonatkoztatható, akik a titoktartásra állami esküt tesznek, szerződés és a fizetés is kötelezi őket, hogy fogadalmukat betartsák. Mi elfogadjuk, hogy a polgárok a titoktartás büntetőjogi fel előssége tudatában lépjenek alkalmazotti jogviszonyba az állammal, hogy titoksértésért is büntessék azokat a civileket, újságírókat, akik felbujtói, bűntársai voltak a tulajdonképpeni szivárogtatónak, vagy egyéb
