Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 15 (155. szám) - Az Országgyűlés feloszlásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
50 Magy ar Köztársaságnak a következő esztendőben költségvetése. Mert azt mindnyájan tudjuk, akár nemzetközi, akár hazai közgazdászok véleményére hivatkozva, hogy annál nagyobb baj, hogy egy országnak ne legyen elfogadott költségvetése, nehezen elképzelhető, hisze n a konvergenciaprogram eddigi eredményei veszélybe kerülhetnek, a megszorító intézkedések eredményei szinte eltűnhetnek. (16.20) Bizony, ma arról is döntünk, hogy aki támogatja ennek a kormánynak a hatalmon maradását vagy támogatja a parlament további műk ödését, nagyon nehezen tudja majd megindokolni azt, hogy miért nem lesz költségvetése ennek az országnak a következő esztendőben. Tehát én azt mondom, hogy amikor döntünk, és amikor majd a gombot meg kell nyomni, akkor ezeket a feltételeket vagy az általam felsoroltakat komplex módon vegyük figyelembe, és ennek eredményeképpen nyomjuk meg, én azt javaslom, hogy a “nem” gombot. És higgyék el, hogy nem felelőtlen gondolkodás van ennek a hátterében, hanem bizony a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja hoss zan átgondolta és kidolgozta ezt az elképzelést. Kérem, hogy támogassák a javaslatunkat. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Két képviselőcsoport nem fejtette ki eddig a véle ményét, viszont mind a ketten jelezték, hogy szólni kívánnak. A sorban első Kóka János, a Szabad Demokraták Szövetségének frakcióvezetője. Öné a szó, frakcióvezető úr. Parancsoljon! DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tis ztelt Ház! Röviden szólva a szabad demokrata képviselőcsoport egyhangú szavazással úgy döntött, hogy nem támogatja a parlament feloszlatására vonatkozó MDFes javaslatot, azért, mert az nem szolgálja az ország érdekeit. (Moraj, közbeszólások a Fidesz sorai ban.) Kicsit részletesebben kifejteném, ha megengedik. Nem támogatjuk egyrészt, mert megoldások helyett holnaptól egy kampányt zúdítana az ország nyakába, beindulnának a kampánygépezetek, s nem az ország problémáinak megoldásáról, hanem arról szólna a köv etkező hónapok időszaka, hogy ki tudja megkaparintani az ország vezetését. Nem támogatjuk, mert választani ilyen körülmények között és bármilyen körülmények között csak programok között lehet, Magyarországon pedig épp az a probléma, hogy egyik jelentős tám ogatottsággal bíró nagy politikai oldal sem rendelkezik megfelelő programmal. Programokból tehát elég rosszul állunk. Nézzük először a miniszterelnök úr, a szocialisták programját! A Megegyezés című programot nem tudjuk tá mogatni. Nem tudjuk támogatni, mert nem értünk egyet miniszterelnök úrral nemcsak az arányokban, hanem az irányokban sem. Nem tudjuk támogatni, mert nem tudjuk támogatni azt az államközpontú logikát, ami ebben a dolgozatban megjelenik. Nem tudjuk támogatni az olyan mondatokat, melyek szerint meg kell haladni azt a paradigmát, hogy a munkahelyeket a gazdaság teremti, és most már 5060 ezres állami munkahelyteremtésről van szó. Nem tudjuk támogatni sem az abban foglalt ötleteket, sem az azóta fogantakat, így például a Robin Hoodadó ötletét, amely nagyon röviden szólva arról szól, hogy azoktól a cégektől, amelyek profitot termelnek, vegyük el a profitot, hogy utána odaadhassuk ezt a pénzt azoknak, akik jobban rászorulnak. Ez, tisztelt miniszterelnök úr, tiszte lt képviselőtársaim, nem piacpárti logika. A piacgazdaság körülményei között ezzel a logikával nem lehet segíteni az ország gazdaságának, növekedésének problémáin. Nem támogatjuk ennek az anyagnak azokat az elemeit sem, amelyek úgy próbálnak az adócsökkent ési kényszerre választ adni, hogy nem mutatják be azt, hogyan csökkenthető ennek a túlterjeszkedő, drága és bürokratikus államnak a súlya. Van itt egy valódi vita meg van itt egy álvita, és miniszterelnök úr szavaiban ennek az álvitának egy bizonyos szegme nsét ismerhettük meg. Ő nem arról beszél, hogy miért van szükség Magyarországon annyi minisztériumra és annyi miniszterre,
