Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 9 (185. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
4074 versenyhelyzetünk, mert itt a parlamentben oly an “földszintes” vitáknak vagyunk a szereplői és az elszenvedői, amik az országot oda juttatják, ahol éppen most van. (9.20) Legyen példa mindnyájunk számára, és vonjuk le a tanulságot a mostani esetből, hogy véget kell vetni a lassúsá gnak, a hazugságnak, a képmutatásnak és a gyávaságnak, mert az ország érdeke egészen mást kíván. Nem elég zárt ajtók mögött őszintén beszélni, nem elég háttérbeszélgetéseken megállapítani a nagy igazságokat; ideje összeszedni magunkat, mert Magyarországnak sokkal kevesebb öncélú pártstratégiára és sokkal több közös nemzeti stratégiára lenne szüksége. Kérem, hogy ezt fogadjuk meg. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF és az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kíván valaki válaszolni? Keller Lászlóé a szó. KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Teljes mértékben egyetértünk abban, hogy amit a legnagyobb ellenzéki párt elnöke a sajtón keresztül üzent a magyar társadalomna k és a politikának, az elfogadhatatlan, és méltatlan hozzá is meg a legnagyobb ellenzéki párthoz is. Aki ennyire távol tartja magát az adótörvények vitájától, a költségvetés vitájától és egyáltalán a parlamenti munkától, az - más se, de ő meg különösen - n em engedhet meg magának olyan kijelentéseket, amelyekre ön is utalt, és amelyek egyébként teljesen megalapozatlanok. Abban viszont nem értek egyet képviselő úrral, amilyen jelzőkkel a politikát és az Országgyűlést illette, ami szerintem nem valós. Határozo ttan tudom mondani, hogy nem azért nem sikerült eddig dűlőre jutni az öröklési illeték tekintetében, mert bárki is képmutató, gyáva vagy lassú volt. Rendre szakmai vitákat folytattunk a parlamentben, a bizottságokban, de az egyik oldalról elhangzott szakma i érvek nem találtak meghallgatásra a másik oldalon, s ugyanez volt a helyzet fordítva. Tavasszal elindult egy kölcsönös, egy erőteljesebb egyeztetés, amely már megfogalmazott közös irányokat, és most őszre ért be az a kompromisszumos szöveg, amelyet gyako rlatilag mindenki el tudott fogadni, és ennek eredményeként olyan törvény került elfogadásra, hogy az örökhagyó szülője, gyermeke, háztartásában eltartott szülő nélküli unokája és házastársa - tehát a korábbiakhoz képest egy leszűkített kör - számára örökö sönként 20 millió forintig illetékmentességet biztosít a törvény, amelyet elsősorban az örökrészhez tartozó lakástulajdon, a lakáshoz kapcsolódó vagyoni értékű jog vonatkozásában kell figyelembe venni. Amennyiben azonban az örökös által megszerzett lakástu lajdon értéke nem éri el a 20 millió forintot, az őt megillető örökrészben található egyéb vagyontárgyak tekintetében is alkalmazható a 20 millió forintból fennmaradó összegig az illetékmentesség, továbbá értékhatártól függetlenül mentessé válik az állampa pírok öröklése is. És a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell ezt a törvényt. Abban igaza van képviselő úrnak, hogy az emberek örülnek egy ilyen döntésnek, hiszen az állam nem vesz ki pénzt a zsebükből. Az emberek egyébként akkor örülnének a legjobba n, ha az összes adót eltörölnénk, de ezt nem tehetjük meg. S azért ennek a döntésnek van 15,5 milliárd forint költségvetési kihatása a központi költségvetésnél, illetve a fővárosi, megyei jogú városi és a megyei önkormányzatoknál. Engedje meg, képviselő úr , hogy az országgyűlési képviselők, a polgármesterek és az önkormányzati képviselők költségtérítési átalányával kapcsolatban világossá tegyem: nem hihetjük azt, hogy jó megoldást hoztunk. Szolidáris megoldást hoztunk a közszférával kapcsolatban - a közszfé rához viszonyítva az országgyűlési képviselőket és a polgármestereket , és abban a megszorításban osztozunk, ami kötelező számunkra is, de nem hihetjük, hogy ezzel megoldottuk azt a problémát, amit gyakorlatilag 2000től cipelünk magunkkal, amikor a Fides zkormány idején teljes mértékben eltorzították a képviselői költségtérítés és a tiszteletdíj arányát. Akkor egy nagyon rossz és támadásra okot adó helyzet alakult ki. Ezt a helyzetet úgy tudtuk volna megoldani, ha akkor,
