Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 8 (184. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
3940 hagyománya - amit ő is képviselt , amely nehéz helyzetben, rendkívül hátrányos körülmények között nélkülözhetetlen egy ország felemeléséhez annak a számára, akit a sors erre kiválasztott. Antall József ezt követően olyan politikai kultúrát teremtett ebben az országban, ami ha hiányzik, fájó módon érzékelhetjük, hogy milyen jelentősége van mindennek. Antall József egyéniségéhez tartozott, hogy mélységesen elítélte mind a doktrínerséget, mind a kocsmapolitikát. Úgy hiszem, hogy ennek tanulságai is nagyon fontosak az utókor és a következő politikai nemzedékek számára. Képe volt arról, hogy milyen helyzetbe került első miniszterelnökként, mit jelent a piacgazdaság, egyáltalán átalakíthatóe a szocializmus országrontó időszaka. Nem voltak illúziói ezzel kapcsolatban. Tudta, hogy részben kényszerű döntések előtt áll, s ezek a döntések lehetnek jókrosszak, de népszerűek semmiképpen nem, vagy legalábbis nagyon ritkán. Tisztelt Országgyűlés! Aki közelről látta Antall József hétköznapjait, politikai hétköznapjait, sőt személyes hétköz napjait, az tökéletesen tisztában volt azzal, hogy egyéniségének milyen súlya van Magyarország megítélésében. Engedjék meg, hogy bátran kijelentsem: rangszerző politikus volt és nem rangcsökkentő vagy rontó. Rangszerző politikus volt. Ezt mutatja - amire elnök asszony is volt kedves utalni - az a nemzetközi presztízs, amit saját magának és egyben az országnak is jelentett. Aki évtizedeken át ismerhette őt, akkor, amikor még nem került ilyen nagy súlyú beosztásba, azt is tudta, hogy milyen mély magyarságérz elem tölti be és mennyire tartózkodik minden külsődleges és hivalkodó megnyilvánulástól, és mennyire jellemezte az az elfogult hazaszeretet, amelyik ugyancsak politikai öröksége az elmúlt századok nagy magyar politikusainak. Ki lenne közülünk, aki nem emlé kszik arra az egymondatos üzenetére a határon túlra, hogy milyen megmozdulásokat, milyen felbuzdulásokat váltott ki Antall József ismert üzenete a határon túli magyarokhoz. Olyan személyiség volt Antall József, aki egy korra, egy rövid időszakra - fájdalom , túl rövid időszakra - személyes bélyegét rányomta a magyar közéletre. Hölgyeim és Uraim! Antall Józsefet nagyon sok támadás is érte. Aztán az idő ezek közül sokat cáfolt. Ma ott a helye a Magyar Nemzeti Panteonban a többi nagyság között, mind a nagy indí tó, mind az áldozatvállaló, mind a betegen is hősiesen küzdő magyar politikusé. Még egyszer köszönöm elnök asszony méltó szavait, így emlékszünk rá mi is valamennyien. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Én is megköszönöm önnek. Tisztelt Képviselőtársaim! K érdezem, hogy kíváne reagálni bárki is a kormány részéről. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Tisztelt Képviselőtársaim! Fodor Gábor frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, ugyancsak napirend előtt kíván szólni: “Az e ltitkolt múlt megismerhetőségéről” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Szili Katalin elnök asszony, majd Boross Péter miniszterelnök úr Antall Józsefre emlékezett ma itt a Házban, velünk együtt. Az a probléma, amiről szólni szeretnék, a rendszerváltásig nyúl vissza; az Antallkormánynak az első komoly feladványa volt, amit se neki, se a későbbi kormányoknak nem sikerült máig, tizennyolc éven keresztül megoldani: ez a múltunk megismerhetőségének a kérdése, a titkosszolgálati iratok kérdése. Miért kerül ez ma napirendre, tisztelt képviselőtársaim? Azért, mert egyfelől tartozunk önmagunknak, tartozunk sok mindenkinek, tartozunk Göncz Árpádnak, tartozunk Rácz Sándornak, tartozunk Litván Györgynek, tartozunk Pongrácz Gergelynek, és sorolhatnám még tovább a neveket - különböző politikai beállítottságú hősök nevét , akiknek tartozunk azért, mert a múltjukat elvette a diktatúra, és ezzel a múlttal nem ismerkedhettek meg máig sem telj es egészében. A magyar demokrácia tizennyolc éve görgeti maga előtt megoldhatatlan problémaként, hogy tegyük végre tisztába ezt a múltat, olyan módon, hogy a nyilvánosság és természetesen a nyilvánosság
