Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6530. szám) részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ):
3857 A másik probléma, amit felvetettek képviselőtársaim, hogy a vagyonnal kapcsolatos döntésekben kétharmaddal kellene a szenátusnak dönteni. (16.30) Jelenleg a szenátus egyetlen kérdésben dönt kétharmadda l: a rektor visszahívásáról, semmi másról. Most is hoznak a vagyonnal kapcsolatos döntéseket, csak éppen eltart, sokszor évekig, amíg a nemzeti vagyontanács vagy éppen az adott minisztérium válaszol, és e válasz révén hatályossá válhat ez a döntés az enged ély révén. Nem hinném, hogy meg kellene szigorítani ezt a rendet. Ha most kétharmad lenne beterjesztve, akkor azt mondanák, hogy ez miért kevés, mert éppen mondjuk, a Tessedik Sámuel Főiskolának az aránya iksz szenátusban még kisebb lenne egyharmadnál, és így elmehetnénk a lengyel nemesi köztársaság eszményéig, ahol egyetlenegy nemesnek is vétójoga volt. Az eredményt ismerjük, Európa legnagyobb kiterjedésű birodalma másfél évszázad alatt megsemmisült, felszámolódott cakompakk úgy, ahogy volt. Tehát itt egye ztetni kell, egyrészt a demokratikus döntéshozás szempontjait a hatékonysággal, és azt hiszem, hogy ilyen értelemben nincs szükség erre a változtatásra. Ráadásul az ilyen kérdésekhez szükséges ajánlásokat a gazdasági tanácsnak kétharmados többséggel kell m eghozni, és ott is a szenátus által delegált tagok több mint felének az igenlő szavazata kell ahhoz, hogy a javaslatok ilyen értelemben megszülessenek. Ami a vagyon elidegenítését illeti, természetesen más korlá tok is szerepelnek, hiszen ha bármilyen vagyontárgyat, ingatlant elidegenítenek, azt ugyanolyan értékben ingatlanba kell beforgatni, és ott a miniszter ellenjegyzése abban az esetben, ha az intézményfejlesztési tervvel összhangban van a döntés, illetve az adott településen történik a vagyon felhasználása, akkor az formális, technikai jellegű, nem megtagadható. A miniszternek két esetben van mérlegelési joga - és ez jogos , pont oktatáspolitikai szempontokat illetően. Egyik az, hogy ha egy másik településre kívánnak beruházni. Tehát ha mondjuk, a NyugatMagyarországi Egyetem úgy döntene, hogy dobra veri a szombathelyi főiskola teljes vagyonát, és Sopronban beruházza, akkor ezt nem teheti meg semmilyen döntés alapján sem, mert ehhez a miniszter egyetértése ke ll. Feltehetően ilyen egyetértést nem fog megkapni. Másrészt pedig akkor kell, ha nem ingatlanba kívánja százszázalékosan beforgatni a vagyont. Előfordulhatnak ilyen esetek is, amikor oktatáspolitikai célból ez megtehető, de akkor ezek nem automatikus dönt ések. Mármint az ellenjegyzés a minisztérium részéről nem automatikus. Az, hogy leszorítottuk a határidőt, azért fontos, mert pont az elmúlt évek tapasztalata mutatta, hogy rengeteg befektető maradt távol az egyetemektől, pusztán azért, mert egyszerűen a b ürokrácián nem tudta átverekedni magát, és ezzel kárt okozott, károk keletkeztek a felsőoktatásban. Tehát ezért nem történik meg az, hogy ezt a határidőt hosszabbra vennénk. Az a kifogás, ami arról szól, hogy adott esetben az önkormányzati testületek az el ővásárlási jogaikkal ilyen rövid idő alatt nem tudnak élni, azért tudja mindenki nagyon jól, hogy ilyen döntések nem egyik pillanatról a másikra születnek, és nem is lehet meghozni. Teljesen természetesen a törvény szelleme pont azt szolgálja, hogy egyébké nt egy települési önkormányzat az adott felsőoktatási intézménnyel sokkal szorosabb együttműködésben tudjon vagyongazdálkodást, ingatlangazdálkodást, városfejlesztést véghezvinni, mint eddig volt. Mindenki tudja nagyon jól, hogy olyan városokban, mint Misk olc, Debrecen, Szeged vagy éppen Pécs, ahol az egyetem költségvetése azonos nagyságrendű, néhol eléri a város teljes költségvetését, ezek az intézmények hosszú évekig szóba sem álltak egymással, és így hatékony városfejlesztést, településfejlesztést nem le het végezni. Alapvetően a fejlesztések döntő többsége egyfajta együttműködést igényel, de az együttműködés akkor válik tartalmivá, ha ehhez, az önkormányzatokhoz felnő felelősségben és jogosítványaiban az egyetemi szereplő is, és a valódi tárgyalópartnere a felsőoktatási intézmény lesz az önkormányzatnak, és nem egy távoli állami bürokrácia, amely nem látja a helyi fejlesztések és együttműködések fontosságát.
