Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6530. szám) részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ):
3858 Egy következő kérdés, ami felmerült a módosító indítványokkal kapcsolatban, a rektorok megbízatásán ak meghosszabbítása. Itt azért tudni kell, hogy ez nem a végtelenségig van kitolva, egy pluszciklusról van szó. Nem mindenütt öt évre választják a rektorokat, tehát a három ciklus is kevesebb lehet ennél. Tanúi voltunk annak egyébként mindannyian, hogy pon t az integráció nyomán a beolvadás, kiválás, csatlakozás és a többi révén ezek a jelenlegi helyzetben is átjátszhatók voltak. Viszont azt mondom, ez bizonyos értelemben szigorít a jelenlegi helyzeten. Mert míg ezt ki lehetett játszani eddig egy feles dönté ssel is (Babák Mihály: A rektorok átjátszották egymást?) , most a harmadik ciklusra viszont kétharmados döntés kell a szenátus részéről. Tehát azt hiszem, ezt üdvözölniük kellene, mert a jelenlegi gyakorlattal szemben ez egyfajta szigorítás, őszintébbé tesz i a rendszert. El kell indulni, természetesen bárki indulhat az éppen regnáló rektorral szemben, mint az első, a második és a harmadik ciklus esetében is, és akkor ez azt jelenti, hogy kétharmaddal lehet csak újraválasztani a rektort - és akkor is egyszer, mármint a harmadik alkalommal egyszer lehet hosszabbítani , és ha ehhez megvan a konszenzusteremtő képessége az adott rektornak, akkor ám legyen, ezt meg lehet tenni. (Gulyás József elfoglalja jegyzői székét.) Az utolsó dolog, amihez hozzászólnék, az vol t, hogy a munkáltató megemelheti négyszeresére bizonyos oktatók bérét. Természetesen ez mindenfajta veszélyt jelent, mint ahogy azt hiszem, egyegy testületben lehet a legkülönfélébb módon jutalmazni a támogatókat, enélkül is meg ezzel is. Erről úgy gondol om, hogy ez megint átláthatóbb helyzetet teremt. Ma az az oktató, aki képes megszerezni egy ilyen juttatás négyszeresét, elhagyja az egyetemet, és külföldön tanít. A legnagyobb korlátnak azt érezzük, hogy ezeket az oktatókat, ezeket a kutatókat itthon tart suk. Amikor felvetik az egyetemnek, hogy milyen pénzügyi helyzetben van, aki egyetemen belül van, az tudja nagyon jól, hogy a négyszeres fizetésre vagy javadalmazásra érdemes oktató rendszerint kutatásifejlesztési források tömegét hozza pótlólagosan egy e gyetemhez. Nem pusztán arról van szó, hogy ez kiadás az egyetem számára, nem pusztán diákokról van szó, akik esetleg nagyobb számban választják az ő óráit, hanem más a kisugárzása. Itt arról van szó, hogy az egyetemeknek, a szenátusoknak meg kell alkotniuk azt a kritériumrendszert saját maguknak, és szerintem ezt meg tudják tenni, ami alapján ilyen típusú javadalmazások biztosíthatók. A saját szmszükben megtehetik ezt a szabályozást, és én mindig híve voltam annak, hogy “az egyenlő munkáért egyenlő bér”ne k ellene menjünk. Mert valójában mit értünk egyenlő munkán? Sajnos, egy egalitárius szemléletben az egyenlő munka az egyenlő jelenlétet jelenti. Egyenlő jelenlétért egyenlő bért - igen, ez megy a felsőoktatásban. De mi az egyenlő munka? Mi az egyenlő munka , mondjuk, egy kulturális területen, ahol mondjuk, egy operaházi énekes teljesítményét nem az dönti el, hogy mennyit van színpadon, hanem az, hogy a közönség bejön a nézőtérre, ha ő énekel, vagy kimegy, ha ő énekel, és ez különbség, miközben a közalkalmazo tti viszonyok között valójában szinte ez a differenciálás nem végezhető el. Mi azt szeretnénk, hogyha tiszta viszonyok között szenátusok felelősen megalkotnák azokat a szabályokat, amelyek révén a tehetséget - igenis a sztárokat, a kiemelkedő oktatókat - i de lehet csábítani, és az ne irigység tárgya legyen, hogy valaki négyszer annyit kap, hanem egy szabályos megmérettetés által lehetőség legyen arra, hogy ezt a többletjavadalmazást a magyar felsőoktatás érdekében, a nemzetközi versenyképességünk érdekében az illető megkaphassa. Mindenesetre végezetül azt szeretném mondani, hogy ehhez a törvényjavaslathoz a legkülönfélébb módosító indítványok - nagyrészt az MSZP frakciójától - érkeztek, de amelyeknek egy része egyébként olyan, amit a fideszesek is felvetette k. Jelesül az, hogy ne vagyonátadás történjen, hanem a vagyonkezelői jog kiterjesztése történjen, az állami törzsvagyont ne lehessen megterhelni hitelekkel, hanem ez csak az egyetem külön vagyonára, a felsőoktatási intézmény külön vagyonára vonatkozzon s a többi, ezek beépültek ezekbe a módosító indítványokba. Most azt tapasztalom, hogy a Rektori Konferencia, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, a felsőoktatási kerekasztal támogatja ezt a javaslatot.
