Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6530. szám) részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP):
3850 ha egy kar vagy egy szervezeti egység mélységesen nem ért egyet, és veszélyeztetve látja a helyzetét, bizony érdemes lenne akár a konszenzusos döntési mechanizmust is idehozni, de legalább a kétharmadot, hogy valamiféle garanciát biztosítsunk a kisebbségi vélemény érvényesülésének ezekben az ügyekben. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : A következő kétperces hozzászóló Pósán László képviselő úr, Fidesz. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Én is erre utaltam, de még egyszer elmondom: öt év egy egyetemi vagy főiskola rektor, főigazgató megbízási ideje. Ha ezt kétszer tölti be, akkor az tíz év. Tíz év pedig elég tisztességes idő ahhoz, hogy valóban nagyívű elképz eléseket is el lehessen indítani, még ha nem is biztos, hogy mindegyik befejeződik. Ennél tovább folytatni már azt jelenti, hogy egyegy személy nagyon nagy mértékben rányomja bélyegét egy egész intézményre, és az már nem biztos, hogy egészséges. A módosít ó javaslattal kapcsolatban pedig van egy déjŕ vu érzésem. Volt már a Ház előtt egy olyan törvény, amit a bizottsági tárgyalások során el is kereszteltünk lex Molnárnak, merthogy nagyon világosan arra a személyre volt kiírva, aki most éppen a kormány tagja, és az életkori kötöttségeket kívánta feloldani a legfelső egyetemi vezetői szinten. Meg is kérdeztük a bizottságban, hogy van az, hogy valaki rektornak nem lesz szenilis, de tanszékvezetőnek már az lesz, mert azok a bizonyos korlátok, életkori feloldások lejjebb már nem érvényesültek volna. Nem jó ezeket a déjŕ vu érzéseket újra felidézni a parlament előtt, mert az embernek óhatatlanul eszébe jutnak ezek a nagyon kis piti próbálkozások. A jelen magyar felsőoktatási rendszerben van egy kialakult rendje, hag yománya, elfogadott általános normája annak, hogy a különböző vezetői megbízatások maximum kétszer tölthetők be, és ekörül nincs is probléma. Én sehol nem tapasztaltam elementáris erejű tömegigényt, nem láttam egyetemi oktatókat tömegtüntetésen, hogy felté tlenül három, nyolc vagy nem tudom, hány ciklust akarnának a különböző egyetemi posztokon. Szerintem ez jelenleg rendben van. Ráadásul a jelenlegi szabályozás az egyetemeken és főiskolákon belül óhatatlanul jelentősebb belső konszenzuskényszert követel meg , ami pedig egészséges. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : TataiTóth András képviselő úrnak adom meg a szót két percre, MSZP. TATAITÓTH ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném visszautasítani, hogy szem élyekhez kötődően kerülne be a törvénybe bármilyen javaslat. Azt tudom a vitatott 6. ajánlási ponttal kapcsolatban elmondani, hogy egyre bonyolultabbá válik az élet. A magyar felsőoktatás hagyományait tiszteletben kell tartani, ugyanakkor nem lehet eltekin teni attól, hogy felgyorsult és megváltozott a világ. Lehet valaki kiváló kutató és oktató, akiből aztán rektor lesz, de aki vezetett már intézményt, az tudja, hogy a két feladat két teljesen különböző tudást igényel. Lehet valaki nagyon jó tudós, oktató v agy kutató, ugyanakkor csapnivaló vezető, és nem biztos, hogy a legjobb kutatókból lesznek aztán a legjobb vezetők. Miről szól ez a javaslat? Ha valaki öttíz év alatt szert tett egy tudásra, ami nem azt jelenti, hogy jól tud kutatni és oktatni, hanem azt, hogy jól meg tudja szervezni az oktatók és a kutatók munkakörülményeit, és az adott szenátus kétharmados többséggel úgy dönt, hogy még öt évig igényt tart erre a felkészültségre, akkor legyen meg erre a lehetősége. Tehát nem szűkíti a lehetőségeket ez a j avaslat, hanem bővíti, és a döntést - még egyszer hangsúlyozom - a szenátusnak, az egyetemi autonómiát megtestesítő testületnek a kezébe teszi a
