Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - Baasan úr, a mongol Szakmai Ellenőrzési Hivatal főigazgató-helyettesének és kíséretének köszöntése - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6751. szám) részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
3832 mindenki, aki ebben hosszú folyamatban, ami ebben az évben ekörül zajlott, jó szándékkal vett részt, és keresték a karok és a főiskola jövő jét. Értem én az önök aggodalmát, megbeszéltük már azt, hogy milyen típusú a dolog. Azt látom, mondom, sok dologgal szimpatizálva vagy egyetértve is, hogy itt egy politikai presztízsvita zajlik. Ezt a konstrukciót önök hozták létre 2000. január 1jével, és ennek most az élet által történő megváltoztatása folyik, amit nem a magyar parlament, nem a kormány, nem az Oktatási és Kulturális Minisztérium kezdeményezett, hanem az érintettek, gondolom, akik nem felkent ellenségei saját maguk intézményének és a Békés megyei, a tiszántúli gyerekek és a délalföldi gyerekek jövőjének. (14.50) El szokták mondani otthon, Babák képviselő úr, mi ebben teljesen egyetértünk; otthon, az iskolai átalakítások kapcsán azt mondja ön, hogy első a gyerek, első a gyerek érdeke. Én az t gondolom, egy főiskola nem l'art pour l'art, ott első a hallgató érdeke, persze más érdekek is vannak, ez világos. No de itt elhangzottak szakmai érvek, nem akarok belemenni. Az egész hallgatói önkormányzat, a diákok e mögött a folyamat mögött álltak, me rt perspektivikusan ebben látják a jövőt. Én megértem az önök szempontjait, de higgyék el, ebben most speciel a kormány vétlen, egy alulról jövő kezdeményezésről van szó, amiről azt gondolom, többségi támogatottságot kell biztosítani hozzá, és ezt meg is f ogjuk tenni majd a végső szavazásnál. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Sándor Klára képviselő asszony kétperces hozzászólása következik. DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogyha lehet. Én egy olyan felsőoktatási intézményben dolgozom, amely önök szerint ezek szerint már nem is létezik, ugyanis én a munkámat a József Attila Tudományegyetemen kezdtem, azután a Juhász Gyula T anárképző Főiskolán folytattam, és most a Szegedi Tudományegyetem alkalmazottja vagyok, úgy, hogy közben a munkaviszonyom nem nagyon változott, és aki alkalmaz, az sem nagyon változik. Azt szeretném önöknek elmondani, hogy nem létezik ma SzentGyörgyi Albe rt orvostudományi egyetem, nem létezik ma Juhász Gyula tanárképző főiskola, nem létezik ma a hatalmas presztízsű József Attila Tudományegyetem Szegeden. Egy olyan egyetem létezik Szegeden, amely sokkal erősebb, mint ezeknek az összessége lehetett volna. Ho gyha önök ezt nem szeretnék a saját intézményeiknek, azt én sajnálom, de azt gondolom, ez nem lehet sem az ott dolgozó oktatók, sem az ott tanuló hallgatók érdeke, amit önök szeretnének. És még egy dolgot kell eldönteniük: azt, hogy felnőttnek tekintike a felsőoktatási intézményeket, azok vezetőit, azok szenátusait és azok tanácsait, természetesen beleértve a hallgatói önkormányzatok ott ülő képviselőit is, vagy nem tekintik felnőttnek. Ha felnőttnek tekintik, akkor - azt gondolom - elvárható, hogy az ő dö ntéseiket tiszteletben tartsák. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő asszony. Babák Mihály képviselő úr kétpercese következik. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr, a szót. Földesi képvisel őtársam megint nem figyelt arra, hogy mit mondott saját maga, ő nevezte mindenféle arcátlanságnak és hasonló jelzőkkel élt, de nem akarom önt idézni újfent, a jegyzőkönyvek tanúsága, hogyan merészeltünk ilyen módosítót benyújtani. Ön kezdte, de én nem foly tatom. Azt azért látom, hogy nem érti, ugyanis érdekek fűződnek hozzá, és elmondtam már egyszer, elmondom még egyszer: a Szent István Egyetemnek nagy veszteség volt Gyöngyös elvesztése, és szüksége van a méreteihez.