Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újramegnyitott részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
3788 A településekre pedig végzetes a hatása. Tudják önök is, hogy a közösség megmaradásának két alapin tézménye van, ezt évszázadok óta tudjuk: a templom és az iskola. Ezek nem szolgáltatást nyújtanak, ezek közösségmegtartó erőt jelentenek. Ha ezt szétverik, szétverik a társadalom szövetét. (Az elnök csenget.) Ezért elfogadhatatlan ez, és ennek reparálására három módosító indítvánnyal kísérletezünk, és kérjük a szíves támogatásukat. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Herényi Károlyé a szó. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Á llamtitkár Úr! Az első megállapítás az, hogy ez a költségvetés, ami előttünk fekszik, rossz. Nem hiszem, hogy van olyan képviselő, aki azt mondaná, hogy ez jó. Ennek alapvető hibái vannak. Az alapvető probléma és az alapvető hiba, de ez hosszú évek óta így van, hogy ez egy bázisszemléletű költségvetés. Ez egy olyan rendszer finanszírozását hivatott biztosítani, amely rendszer rossz. Aki a költségvetési törvényt hibáztatja, az tulajdonképpen nem tesz mást, mint áttételesen magát a rendszert, amelyet működtet ni hivatott, azt bírálja, mert be kell látni, hogy ez egy nehezen, nem is nehezen, hanem egyszerűen normális körülmények között nem fenntartható rendszer. Tehát ha egyetértünk abban, hogy ez a költségvetés rossz, akkor abban is egyet kell értenünk, hogy an nak a rendszernek, az államháztartásnak a reformjához végre hozzá kellene kezdeni, ami lehetővé tenné, hogy az átalakítás után egy sokkal ésszerűbb, sokkal hatékonyabb költségvetési törvényjavaslatról tárgyaljon majd jövőre vagy azután - vagy nem tudom, mi kor jutunk el oda, jó lenne jövőre eljutni - a Magyar Országgyűlés. Hadd mondjak egykét példát. Vane még Európában olyan parlament - nem akarok jelzőt használni , mint a mienk? Tegnap másfél órát szavaztunk és beszéltünk itt egy olyan törvényről, ami az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szól. Itt egyetlenegy ember ül a parlamentben, Gulyás Dénes, aki ért valamit, hiszen szereplője ennek. Az összes többi, aki hozzászólt, valami másodkézből kapott információ alapján mondta el a magáét. Egy normális országban egy ilyen törvény megalkotását - mert ezt nem kell törvényben szabályozni rendes helyeken - szakmai szervezetekhez telepítik, ha vannak. Azt, ami az építőiparban van, meg amit megpróbálunk szabályozni egy csomó dolgot, sokkal jobban tudnák a kamarák szabályozni, ha működhetnének, és akkor a kisebb államról is beszélhetnénk, mert akkor egy csomó döntési kompetenciát olyan szakmai szervezetekhez lehetne delegálni, ahol erre felkészült emberek vannak, fogadók észek, akik kompetens döntéseket képesek meghozni, és ami sokkal olcsóbban működik. A másik az önkormányzatok kérdése. Elég sok szó esett erről. Olyan gazdag Magyarország, hogy 3200 önkormányzatot eltartson? Angliában - egy kicsit nagyobb ország, meg egy k icsit gazdagabb - 400 önkormányzat van, ki van mindennel úgy tűzdelve, ahogy kell, mindenre képes. Mondok egy másik ellenpéldát. Franciaország még nagyobb, 36 ezer önkormányzata van, de csak 1400 olyan hivatal, amely képes azokat a hatósági feladatokat ell átni, ami most oda van telepítve nálunk szinte majdnem mindegyik önkormányzathoz. Hát ez a legdrágább rendszer! De mondhatok még egy példát, ahol spórolni lehetne. Emlékeznek rá, hogy az Antallkormány idején, amikor a megyei önkormányzatok létrejö ttek, kik lehettek megyei önkormányzati képviselők? Polgármesterek. Most körülbelül nyolcszáz ember van a megyei önkormányzatokban a budapestivel együtt, akiknek egy egészen elenyésző része polgármester, a többi meg olyan, hogy csak van, de marha sokba ker ül, ráadásul a megyei önkormányzatok az intézményfenntartáson kívül mással nem nagyon törődnek. Tehát egy szegény ország szórja a pénzt, mert a politikai elit nem mer olyan kérdésekkel szembenézni, hogy akkor egy csomó embernek a munkahelyét meg kell szünt etni, merthogy éppen
