Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újramegnyitott részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
3789 egyébként nincs rájuk szükség. Tehát ha nem lesz meg ez a fajta bátorság a politikai döntéshozatalban, illetve nem is mondom, hogy bátorság, ez lehet intellektuális deficit eredménye is, remélem, hogy nem az, én abban bízom, hogy sokka l inkább valami kemény elhatározás hiánya vezet oda, hogy ezekkel nem merünk szembenézni, mert óriási a lemaradásunk. A lemaradásunk a környező országokhoz képest azért ilyen, mert a gondolkodásmódunk itt a parlamentben múlt századi, meg múlt század eleji. Európa már nem így működik, ahogy mi gondolkodunk! Nem ilyeneken veszekednek, hogy most kinek van igaza, meg kinek nagyobb a bűne, hanem azon törik a fejüket, hogy hogyan lehet értelmesebb, ésszerűbb, olcsóbb, hatékonyabb megoldásokat találni. Miután rész letes vitáról van szó, és én most egy kicsit ettől eltértem, és általános dolgokról ejtettem szót, engedjék meg, hogy két olyan törvénymódosító javaslatról ejtsek szót, amit fontosnak tartok. Az egyik az tulajdonképpen még kapcsolható az öröklési illetékhe z is, meg kapcsolható a magyar lakásállomány szerkezetéhez, aminek az a jellemzője, hogy ellentétben Európa más országaival, 9596 százaléka a lakásoknak, az ingatlanoknak magántulajdonban van. Ez a szocializmus öröksége, amikor is nem lehetett másba fekte tni a megtakarított vagy megkeresett pénzt, akkor nagy házat építettek, akkorákat egy faluban, hogy ma nem tudják kifűteni, meg jobb esetben még kriptát is építettek legalább egy akkorát, de hát most egy kicsit változott a világ. Ez a mostani 95 százalékos magántulajdoni arány egy bizonyos modern kori röghöz kötöttséget jelent. Ez azt jelenti, hogy ha a munkaerőpiaci viszonyok úgy változnak, hogy az ország egyik felében, nevezetesen NyugatMagyarországon munkaerőhiány van, akkor KeletMagyarországról nem t udnak odamenni, mert egyszerűen a lakhatás megoldhatatlan. Tehát nagyon jó lenne, ha végre a kormányzat eljutna oda, hogy nem lakáshoz juttatási támogatásban részesít embereket, mert mi az ördögért kellene közpénzekből, más emberek adóforintjaiból valakit azért támogatni, hogy lakást vegyen? Ha ez lakhatási támogatás lenne, és eldönthetné bárki, akinek lehetősége van, az vegyen ingatlant, az legyen a magántulajdona, de akinek ez nem áll rendelkezésére, az vegyen igénybe lakhatási támogatást, ha például a bé rlakások bérleti díját nem képes kifizetni. Nem véletlen, hogy a hajléktalanok száma nagyságrenddel nagyobb Magyarországon, mint a környező országokban, ez pont ennek a támogatási rendszernek a következménye. Elég sokan leírták, a parlamentben nem lehet sz ót hallani róla, pedig nekünk kellene ezeket a törvényeket megváltoztatni. Ezért azt gondolom, hogy a mostani, rendkívül nehéz gazdasági helyzet sem teszi kizárttá vagy lehetetlenné azt a javaslatot, hogy indítsunk be egy bérlakásépítési programot, egy il yen pilotprogramot, ami csak kipróbálná, hogy ez hogyan működik. Van egy nagyon jó példa, ez tulajdonképpen az osztrák példa, ahol PPPben megy ez a dolog, a kormányzat, a magánszektor is részt vesz benne, és kitűnő eredményeket ér el. Bérlakásokat építen ek, karbantartják, és bérbe adják, illetve értékesítik. Az én javaslatom az, hogy egy körülbelül 700 millió forintos alappal, amivel az állam beszállna, és ez nem egy nagy tétel, körülbelül ezerlakásos pilotprojekt lehetne elindítható, és megnézhetnénk, h ogy a dolog hogyan működik. Az majd egy későbbi kérdés, hogyan tudjuk a lakáshoz juttatási támogatást, ami kamattámogatásban és egyebekben testesül meg, lakhatási támogatássá átalakítani. Ez nem egy olyan óriási tétel, ez egy átcsoportosítással igazán mego ldható. Amikor az előbb arról volt szó, hogy az öröklési illeték eltörlése milyen nehéz helyzetbe hozza a megyei jogú városokat, hát hozza! Én nem a megyei jogú városok érdekében ülök itt, hanem az állampolgárok érdekében. És miután elmondtam, hogy 96 száz aléka az ingatlanoknak magántulajdonban van, ez az összes tulajdonost érinti, mert egyszer mindenki vagy örökös lesz, vagy örökhagyó, de hát inkább örökös, merthogy az az, ezt rosszul mondtam, nyilván hogy az örökös kell hogy illetéket fizessen egy olyan i ngatlan után, amit egyébként nem biztos, hogy meg kellett volna vennie bárkinek. Ebben nem akarom én a mi felelősségünket sem kicsinyíteni, hiszen az első ciklusban '90 és '94 között rengeteg önkormányzati bérlakást az akkori kormány és az akkori
