Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újramegnyitott részletes vitája - DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZANYI TIBOR (MSZP):
3779 Köszönöm szépen, államtitkár úr. Dorkota Lajos két percben kért szót. Parancsoljon! DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tételesen felsorolta a munkahelyteremtést, a Dunaferr és az állam közötti szerződésben szerepelt valóban a Mahjong Szövetség, a Súlyemelő Szövetség, a női kézila bda és társai, erre mondtam, hogy ez nem éppen munkahelyteremtés. Ami pedig a válságot illeti, válság már előbb volt. A világgazdasági válság akkor következett, amikor önök már okoztak egyet, és egy roppant legyengült szervezetű emberhez hasonlóan ért el m inket az úgynevezett világgazdasági válság. Egész Európában, de a világon csökkentik a kamatokat. Ön is jól mondta, ha emelkednek a kamatok, nehezebben jut a vállalkozó pénzhez, ha nehezebben jut pénzhez, nehezebben tud munkahelyet teremteni. Volna egy elk épzelésem, és remélem, egyetért velem az államtitkár úr. Ha a gazdaság élénkül, munkahelyeket teremtünk, akkor a munkahelyekben a dolgozók adót fizetnek. Jövedelemadót fizetnek, amelyen osztozik az önkormányzat és az állam. A megtermelt jövedelmükből vásár olnak, áfát fizetnek, amely az államot illeti meg. És helyi adót fizetnek, amely az önkormányzatokat illeti meg. Azaz munkahelyeket kell teremteni, és élénkíteni kell a gazdaságot. Szerintem ez ilyen egyszerű. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Ma ndur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Szanyi Tibor, az MSZP képviselője. Parancsoljon! DR. SZANYI TIBOR (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha szabad egy kis ívet is belehúzni ebbe a mai vitába, azért kapcsolódnék néhány mondat erejéig azokhoz a kérdésekhez, amik itt az imént elhangzottak. Úgy gondolom, hogy 2008 valóban az az esztendő, amikor azt is kimondhatjuk, hogy azért bőven itt van a tiszta beszéd ideje. Ez az oldalankénti dobá lózás, hogy ki mit vétett itt az elmúlt években, nem biztos, hogy túl messzire vezet. Mindenesetre azt azért rögzítsük le, hogy ebben az országban az a költségvetési kultúra, ami az elmúlt húsz évet jellemezte, magán hordja azt a stigmát, hogy ez az ország - nem fogok számokat mondani, de annyit hadd mondjak - jelentősen a lehetőségei fölött élt mindig, és bizonybizony eljött az ideje annak, hogy most már egyszer vagy kétszer, vagy akár többször is feszes és szigorú költségvetésbe vágjuk a fejszénket. Ezt azért bátorkodtam elmondani, mert lehet itt mindenféle álmokat szőni, lehet mindenféle javaslatokat tenni, amelyek továbbra is rózsaszínre festik az esetleges jövőképeket, de a realitások ennél jóval szürkébbek. Azért beszéljünk világosan arról is, hogy am ikor itt mindenféle javaslatok elhangzanak a tekintetben, hogy hogyan kéne az állami szerepvállalást a munkahelyteremtés dolgában megtenni, azért tegyünk oda mindig egy zárójeles mondatot, ez a mondat pedig az, hogy azért egy piacgazdaságban elsődlegesen n em az állam szerepe a munkahelyteremtés, nem egy költségvetés feladata a munkahelyteremtés, hanem bizony az állam, a költségvetés ösztönzőket tud belevinni egy rendszerbe, ami által aztán a gazdaság szereplői azok, akik munkahelyeket teremtenek. (Pettkó An drás: Ez hol van benne? - Babák Mihály: Egyet mutassál! Csomagról beszél, de pénzről nem! - Az elnök csenget. - Dr. Katona Béla: Ne szóljon bele, képviselő úr! - Derültség.) Minthogy a minket kívülről hallgatók, gondolom, nem hallják a bekiabálásokat, ezér t elég furcsa lenne, ha én ezekre válaszolnék (Babák Mihály: Hallják!) , de azért egy mondatot mindenképpen szeretnék mondani a korábban mikrofonba elhangzott mondatokhoz. Arról van szó, hogy hogyan emelkednek a munkanélküliségi számok és adatok. Az elmúlt esztendőkben, tisztelt
