Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újramegnyitott részletes vitája - DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZANYI TIBOR (MSZP):
3780 képviselőtársaim, bizony az történt, hogy nagyonnagyon sok lépést tett a kormány annak érdekében, hogy tisztább viszonyok legyenek a munka világában. Azaz korábban számosan voltak tíz- és százezrek, akik ezért, azért vagy amazért ne m regisztráltatták magukat a megfelelő helyeken, következésképpen a statisztika számára nem létező emberek voltak, most pedig létezők, hiszen az első lépést megtették a munka világa irányába, például a regisztráció dolgában. Persze hogy ez tudja emelni a m unkanélküliségi adatokat, de azt gondolom, hogy nem az adatok bűvöletében kell élnünk, hanem a cselekvésre kell a figyelmünket összpontosítani. Az is kétségtelen, és ez itt a korábbi vitában elhangzott, hogy ez a költségvetés azért nem a békeidőkre emlékez tető költségvetés, ezt azért senki nem gondolja, tekintettel arra, hogy itt az elmúlt egymásfélkét esztendőben egy olyan világgazdasági, pénzügyi és most már gazdasági válság bontakozott ki, amely alól - ahogy Keller államtitkár úr nagyon precízen mondta - egy pici, nyitott, exportorientált gazdaság a legkisebb mértékben sem tudja kihúzni magát. Az is kétségtelen tény, hogy igen, nem túl sok kabát volt rajtunk, amikor ez a válság minket utolért. De még egyszer mondom, ez egy költségvetési kultúra kérdése, azaz ez az ország két évtizeden át egészen bizonyosan a lehetőségei felett élt, még akkor is, ha egyébként abszolút értelemben borzasztó elégedetlenek vagyunk az életszínvonalunkkal. És tényleg benne van az összes olyan hiányosság is ebben a költségvetésb en, ami ennek a két évtizednek bizonyos értelemben a hordaléka. Ezen próbálunk egyébként nagyobb ívű, illetve részletesebb módosító indítványokkal is javítani. De még hadd kapcsolódjak egy pillanatra az önkormányzatok világában elmondott dolgokhoz. Tisztel t képviselőtársaim, főleg ott, a túloldalon, a magukat jobboldalnak nevező oldalon: gyakorlatilag önök azok, akik 2006 óta a magyar önkormányzati rendszernek egyféle nagyon komoly ellenőrzési pozícióit elfoglalták, hiszen nagyon sikeresen szerepeltek a vál asztásokon. De önök azok, akik egyébként itt végig kereket kötöttek a kormányoldalnak a tekintetben, hogy javítani tudjunk ezen az önkormányzati rendszeren. Néha az az érzésem, hogy önök azzal foglalkoznak, hogy ha önök állandóan keresztbe tesznek mindenne k, akkor majd nyilvánvalóan milyen jó hivatkozási alapot fogunk teremteni arra nézvést, hogy mindent a kormányra lehessen kenni. (Babák Mihály: Jaj, ne vicceljél már! Elnök úr, nem mond igazat!) Vagy össze tudunk fogni az önkormányzati rendszer ésszerűbbé tételében, vagy nem, de ez a vádaskodás, hogy a kormány nem ad pénzt, egyszerűen így nem állja meg a helyét. Na, mindegy. (Bernáth Ildikó: Az önkormányzatoknak nem mindegy!) Még egy szemléleti dolgot hadd mondjak, ami a költségvetési vitában talán hasznos lehet. Pusztán az, hogy valamire több vagy kevesebb pénzt költünk, ettől még az az ügy egyáltalán nem biztos, hogy előre vagy hátra fog mozdulni. Itt is lehet dobálózni a milliárdokkal. Én képviselőként úgy érzem, hogy felelőtlenek azok a mondatok, amikor százmilliókat, százmilliárdokat meg egyebeket bejavasolunk, mintha az csak az égből pottyant volna. Azt keserves munkával az emberek teremtik elő, ezzel nekünk kellő felelősséggel kell bánni, és nemcsak azt kell nézni, hogy egy adott területre több vagy ke vesebb pénz jute, hanem azt, hogy akármennyi is ez a pénz, annak az ésszerűségi felhasználása tulajdonképpen milyen színvonalú. Ezt minden egyes javaslatnál meg kell tenni. Most, amikor a költségvetés főszámai mind bevételi, mind kiadási értelemben szűkül nek - nagyon helyesen, a kiadás talán még egy picit jobban is szűkül, mint a bevételi oldal , ilyen körülmények között azok a tételek, amire mégiscsak költünk vagy netán mégiscsak többet költünk, bizony nagyon nagy mértékben felértékelődnek. Itt szeretném megemlíteni azokat a módosító indítványokat, amelyek egy nagyon elhanyagolt területre, nevezetesen az ifjúságra fordítódnak. Legalább hat olyan módosító indítvány van, amely egyébként az ifjúság életkultúrájához kötődik, nem feltétlenül az oktatáshoz. Ily enkor szoktuk megemlíteni a drogmegelőzési ügyeket, de én leginkább arra a módosító indítványra szeretnék rámutatni, amely a Zánkai Ifjúsági Centrumhoz telepít többletforrásokat. Ennek a jelentőségéről szeretnék egypár szót szólni.
