Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak

2008. december 2 (183. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZILVÁSY GYÖRGY tárca nélküli miniszter:

3750 Az európai normákat tartalmazó jó példa lehet számunkra a német szabályozás. Sokat

tanulhatunk a szlovákok vagy újabban a csehek törvényi szabályozásából is. Ki kell mondani, hogy a

diktatúra valamennyi köziratának közlevéltárakban a helyük. Ki kell monda

ni, hogy az elmúlt

rendszer iratai indokolatlan titkosításához jogállamunknak nem fűződik érdeke. Ha a keletkeztető

vagy jogutódja ragaszkodik valamely irat nyilvánosságához, az legyen bíróság előtt megtámadható;

az állambiztonsági szervezet tisztje, hálóz

ati személye, hivatalos vagy társadalmi kapcsolata, az

illetékes állami vagy párttisztségviselő hivatalos személyként adta vagy kapta a jelentést. Ezzel

kapcsolatban tehát a német szabályozással összhangban személyiségi jogokra való hivatkozással nem

marad

hat rejtve a nevük a nyilvánosság előtt. A megfigyeltekre, a róluk készített jelentésekre,

lehallgatási dokumentumokra értelemszerűen más szabályozás vonatkozzék. Biztosítani kell az

iratok nyilvánossága és megismerhetősége érdekében az iratok interneten t

örténő elérésének, illetve

közzétételének a feltételeit. Tisztelt Országgyűlés! Mostanában szokás arról beszélni, hogy úgy általában nincs meg a

megfelelő politikai akarat. Most tegyük tisztába: részünkről, az SZDSZ részéről megvolt és meg is

lesz a kellő

politikai akarat. Nem volt meg ugyanakkor ez a politikai akarat a rendszerváltás után,

amikor az MDF adott kormányfőket és titokminisztereket. Nem létezett ilyen politikai akarat az

Orbánkormány idején, hiszen ők is adtak miniszterelnököt és titokminiszte

reket, és hiányzott a

politikai akarat több kisebbnagyobb eredményt hozó nekibuzdulás ellenére

(Az elnök csenget.) az MSZPSZDSZ koalíciós kormányok idején is, ahol a szocialisták adták a kormányfőt és a

titokminisztereket. Tegyük tisztába a dolgokat!

(Az elnök csenget.) Legyen az önök részéről is meg a

szükséges politikai akarat! Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Mandur László)

: Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány nevében Szilvásy György miniszter úr

kért szót. Parancsoljon, miniszter úr! DR. SZILVÁSY GYÖRGY tárca nélküli miniszter

: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a szót. Képviselő úr néhány állítása meglep.

Nem gondolom, hogy a Kenedibizottság jelentésével kelnek és fekszenek a képviselő hölgyek és

urak, de képviselő úr különösen felkészült ebben a témakörben. Engedjék meg, hogy fölolvassak

néhány bekezdést ebből a jelentésből, amely bekezdések összefüggésben vannak azzal, amire Gulyás

képviselő úr célzott, először is a 2003. évi III. törvényt követő iratátadásról, a Gál

szécsybizottság

jelentéséről. (8.40) A 2003. évi III. törvény számos paragrafusát okkal illeti bírálat, egy nagyon kedvező

következménye azonban elvitathatatlan: nagy mennyiségű állambiztonsági iratot szivattyúzott át az

iratőrző szervektől a levéltá

rba, a bizottság összesítése szerint 205 374 irattételből 154 897 tételt,

75,4 százalékot. Ez mind az információs kárpótlás, mind - és főleg - a tudományos kutatás, a

kommunista múlt megismerése szempontjából nagy előrelépést jelent; majd ezt követően egy

idézet

az iratátadás mai állapotáról, ez a 214. oldalon olvasható a Kenedibizottság jelentésében: a

fennmaradt állambiztonsági iratok 92 százaléka, 3828 folyóméter az ÁBTLbe került, összesen 8

százaléka, 320 iratfolyóméter van jelenleg az öt nemzetbizton

sági szolgálat őrizetében. Ezt tehát nem

az interpretátorok mondják, hanem maga a bizottsági jelentés. Néhány mondat a szolgálatok szerepéről, illetve működéséről. A bizottság számos esetben - ezt jegyzékben több, de nem minden konkrét helyen jelöltük is - a 2003. évi III. törvény alapján sem

látja indokoltnak a minősítési gyakorlatot, de mivel annak előírásai eltérőn is értelmezhetők, ezért

nem állíthatja, hogy az NBH gyakorlata jogsértő lenne. Semmiféle bizottság nem kérheti számon a

jogalkalmazón a jogal

kotó fogyatékosságait, vagy a legismertebb kiszivárogtatásoknál

megállapítható, vagy legalábbis alaposan feltételezhető, hogy az adatok, bár azok rendelkezésre