Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 1 (182. szám) - Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
3699 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában is próbáltam elkerülni, hogy az oktatási rendszerünk vitáját a szociális törvény módosítása kapcsán újra lefolytassuk. Nem abban van közt ünk különbség, tisztelt Kontur Pál képviselőtársam, hogy ne tartanánk egyformán fontosnak, hogy a gyerekek tanuljanak. Abban van különbség, hogy ezt milyen eszközzel lehet eredményesen elérni. Önök teljesen biztosra veszik, hogy ha megvonunk valamilyen any agi lehetőséget a szülőktől, akkor mindjárt oda fogják hajtani az iskolába a gyerekeiket. Még azt sem zárom ki, hogy egy csomó szülő tényleg megpróbál ebbe az irányba elmozdulni, csak abban nem vagyok biztos, hogy a kényszerrel odavert gyerekek tanulnak és eleget tanulnak az iskolában ahhoz, hogy mindaz a helyzet ne álljon elő, amit el akarunk kerülni. Amikor a Fidesz kormányon volt, bevezette az iskolalátogatási támogatást a családi pótlék helyett. Van benne tapasztalatunk, hogy igazából nem vált be. A lib erálisok sokkal inkább az ösztönzés eszközével szeretnének élni. Sokkal inkább odavonzza az iskolába a gyerekeket például az, hogy ott ingyen enni kapnak, mert otthon esetleg nem kapnak enni. De váltig hangsúlyozom, hogy itt két különböző dolgot keverünk ö ssze. Ha egy családnak nincs jövedelme, nincs munkája, nem tud miből megélni, mert lakni, fűteni, táplálkozni a családnak is kell, akkor nem lehet az iskolalátogatási kötelezettségben mutatkozó fegyelmezetlenségek okán a családtól elvenni azt a szociális t ámogatást, ami nélkül egyébként éhen halnak, meg sokkal inkább elindulnak a kényszerbűnözés útján. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két percre megadom a szót Bókay Endre képviselő úrnak, MSZP. BÓKAY ENDRE (MSZP) : Köszönöm a szót. T isztelt Elnök Úr! Nem akartam beavatkozni a vitába, de Béki Gabriellával értek teljes mértékben egyet. Ugyanis azt a kérdést is föltehetjük, hogy ha megvonjuk ezeket a segélyeket és támogatásokat, de továbbra se megy el a gyerek az iskolába, akkor mi van. Mi van azokkal, akik nem viszik el a gyereküket az iskolába és segélyt se kapnak? Azokkal mit fogunk tenni? Nem tudjuk, hogy ezeknek mekkora a létszáma, hogyan működik ez a rendszer. A mi világunkban, a mi számunkra ez azért nem elfogadható, mert nem nyújt megoldást. Ha megoldást nyújt valami, akkor rendben van, tegyük. De a büntetés nem nyújt megoldást, mert amikor szankcionálunk egy felnőttet, akkor azt gyerek státusúvá avanzsáljuk. Azt mondom, hogy önök nem tudatosak, nem látják be, hogy ez van, akkor en nek legyen egy következménye, meg fogom önöket büntetni, és majd rá fognak ébredni erre a dologra. Ez nem igaz, ez nem működik. Évente valóban 5 ezer gyerek marad ki az általános iskolából, és 25 ezer gyerek nem végzi el a szakközépiskolát, nem szerez magá nak szakmát. Itt a Zöld könyv, tessék elolvasni! Nagyon jó, komplex intézkedéssort ajánl a könyv keretén belül a szerző. Pontosan leírja, hogy pontosan mi kell. Egy második iskolahálózatot kell felépíteni, ahol pont az ilyen nehezen nevelhető, rossz életkö rülmények, rossz feltételek között felnövekvő gyerekekről külön szeretnének gondoskodni. Ez az egyik legfontosabb. A másik: nyilván kiemelt támogatást kell adni azoknak a pedagógusoknak, akik hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkoznak. Ez benne van a mosta ni költségvetési törvényben, benne van az “Új tudás” programban, és a Szocialista Párt ezt meg fogja valósítani, azoknak a segítségével, akik meg fogják szavazni ennek a törvénynek az életbe léptetését. Ez sokkal hatékonyabb, mintha bármiféle büntető szank cióval fogunk fellépni. S végezetül, mivel van még időm, egy megjegyzés: egy megoldás nem biztosít nekünk eredményt. Nyilván komplex gondolkodásra van szükségünk, és egy olyan rendszer összeállítására, hogy mindenkinek egyénileg a saját útját tudjuk bejára tni, és valahogy kiemelni abból a mély társadalmi kátyúból, amibe a gyerekek sokszor önhibájukon kívül kerülnek bele. Köszönöm, elnök úr.
