Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 1 (182. szám) - Egyes törvényeknek az uzsoratevékenységgel szembeni fellépést elősegítő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP):
3675 személy. Tehát így azokkal az elképesztő és szerintem nemcsak erkölcsileg, hanem jogilag is erősen megkérdőjelezhető hitelintézeti tevékenységekkel szemben, b ár legálisan folynak, adott esetben egy polgári törvénykönyv kellő használata is védelmet nyújthat. Azt gondolom, ha kellően végiggondoljuk, és a közös bölcsességet próbáljuk a parlamentben érvényesíteni, akkor meg fogjuk azokat az eszközöket találni az ol yan intézetekkel, jogi személyekkel kapcsolatban is, amelyek 270 és 400 százalékos THMmel dolgoznak. Viszont inkább hajlok arra, hogy a semmisséget továbbfejlesztve lehet a megoldást keresni, semmint a megtámadhatóság irányába. Annál is inkább, mert a bír ói gyakorlatban, a polgári jogban a feltűnő értékaránytalanság fogalma az összes körülményt figyelembe véve 30 százalék körül van. Nem tudom, hogy a bírói joggyakorlatot hogyan tudjuk megváltoztatni, ha lesz egy fogalom a feltűnő értékaránytalanságra körül belül 30 százalékra, és lesz egy másik feltűnő értékaránytalanság fogalom az összes körülmény figyelembevételével. Ilyen bizonytalan jogfogalmakkal kiszolgáltatjuk a jogalkalmazót, és a jogalkalmazók sem tartják a törvényház munkáját megfelelő minőségűnek. Szeretnék egy kicsit foglalkozni az uzsorabűncselekménnyel is. A képviselőtársam által elmondott módosításokkal én magam egyetértek, csak nem oldják meg a problémát. Nyilvánvaló, hogy a használhatóság, a joggyakorlat szempontjából az az alapvető kérdés, hogy milyen bizonyítási rendszer szükséges ahhoz, hogy egy adott cselekmény bizonyítottnak tekinthető legyen. Pontosan az a nehézség ezekben álláspontom szerint, hogy ha több esetben, anélkül, hogy közeli hozzátartozó vagy hozzátartozói minőség megállapíth ató lenne, akkor sokkal inkább alkalmazható a jogosulatlan pénzügyi tevékenység, és erre kellene építeni - a jogosulatlan pénzügyi tevékenység szigorúbb formájára - az uzsorásszerződést. (19.50) Tisztelettel kérem az előterjesztőtől, hogy rendszertanilag i s gondolja ezt végig, hiszen logikailag ami fogható és ami bizonyítható, ami egyértelmű, a jogosulatlan pénzügyi tevékenységet sokkal könnyebb bizonyítani magánszemélyek esetén is. Hiszen ha több esetben tudom bizonyítani anélkül, hogy a hozzátartozói minő séget meg tudnám állapítani, akkor úgy gondolom, hogy arra már sokkal könnyebb egy uzsorás jellegű bűncselekmény felépítése. Zárójelben meg szeretném jegyezni, hogy azokkal is egyetértek, akik jogszociológiai értelemben azt állítják, hogy valójában ilyen t ípusú bűncselekményeket sajnálatos módon más bűncselekmények is kísérnek és követnek. Tehát sokkal veszélyesebb társadalmilag, mint ha egyszerűen csak arra gondolunk, hogy egy egyszerű pénzügyi tranzakció történt. Azonban az alkotmányosság megköveteli külö nösképpen a büntetőjog területén, hogy olyan jogfogalmakat használjunk, ami egyértelmű, egzakt és a jogalkalmazó számára biztos. “Súlyos vagy további nélkülözésnek teszi ki.” Rendben van, hogy a súlyos nélkülözés a tartásdíj elmulasztásában a jogrendben is mert fogalom, de már úgy, hogy “súlyos” vagy “további”, általában az a probléma, hogy nem a uzsorások keresik meg vagy legtöbb esetben nem az uzsorások keresik meg, hanem a rászorulók keresik meg, és könnyű lesz a kimentési felelősségük, amikor azt mondják , hogy bocsánatot kérek, ezt az ügyletet nem én kívántam megkötni. Már amikor hozzám fordult, akkor is súlyos nélkülözés között volt. Általában nem jómódjukban fordulnak hozzá, és akkor már értelmezhetetlen lesz a “további nélkülözés”. Tehát azt gondolom, hogy nem szabad olyan jogfogalmakat alkalmazni, amelyek a jogalkalmazó számára bizonytalanságot eredményeznek, és a bizonytalanság miatt fél is alkalmazni a nyomozó szerv, tehát inkább hajlik az eljárás megszüntetésére vagy valami más megoldásra, vagy másh ol keresi a bűncselekmény megoldását, amikor ilyen különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatás szerepel. Tisztelettel kérdezem - lehet könnyedén azt mondani a jogalkotónak, hogy a különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást majd a bírói gyakorlat ki dolgozza. De mit tesz addig a nyomozói gyakorlat? Különösképpen mit tesz akkor a nyomozói gyakorlat, amikor az a szerencsétlen csak 200 százalékos kamatot alkalmazott, miközben pénzintézetek vannak, akik 400 százalékos kamatot alkalmaznak? Hogyan lehet akk or olyan helyzetbe hozni a nyomozó szerveket,
