Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SZŰCS ERIKA szociális és munkaügyi miniszter:
3567 ott tudják az emberek, ha kialakul egy ilyen tartós kooperáció, aminek az a célja, hogy a helyben történő foglalkoztatás bővüljö n, és ez hasznos legyen az érintett munkavállalónak, hasznos legyen az önkormányzatnak, és hasznos legyen a helyi vállalkozásnak is. Úgy gondolom, hogy természetesen az elképzelésnek és a programnak ez a része ebben a törvénycsomagban, ebben a módosításban nincs benne, mert nem illik ide. A szociális segélyről és a foglalkoztatásról van szó. Az, hogy ebből hogy lehet foglalkoztatási partnerségek rendszerét kialakítani, hogy lehet egy új szemléletű helyi gazdaságfejlesztést megalapozni és elkezdeni megcsinál ni, az majd a munka következő szakasza lesz; mint ahogy az önök által említett sok minden más kapcsolódó dolog, a családtámogatás célba juttatásának a kérdése, vagy az első vitaszakaszban a szociális járadék, a rehabilitációs járadék és egyebek ügye is vol t. Én azt tudom mondani, hogy a minisztérium dolgozik ezeken az ügyeken. Úgy gondoljuk, hogy ez az első lépés, és nem lehet itt megállni. Ha a szociális rendszerben egy munkára ösztönző vagy munkába segítő és támogató reformot szeretnénk vé grehajtani, akkor nagyon sok mindennel kell foglalkozni, közte az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szerepével is, tehát ezt maximálisan elismerem. De úgy gondolom, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat kevés, ahhoz a munkáltatók szükségesek, hogy ebben a dologban változás legyen. Körülbelül két hete került a kezembe egy felmérés, amit magyarországi vállalkozásoknál készítettek, és arról szólt, hogy hogyan látják a társadalmi felelősségvállalás ügyét a magyar vállalkozások, milyen társadalmi és közösségi feladatokat tesznek első, második, harmadik, huszadik helyre. Farkas Képviselő Úr! Az utolsó a vállalatok szerint, amit társadalmi felelősségvállalásként csinálniuk kell, az a romák munkába segítése. Hátulról a harmadik az, hogy a hátrányos helyzetű embere k munkához segítése. Tehát itt óriási feladatok vannak, és ezt az Állami Foglalkoztatási Szolgálat önmagában biztos nem fogja tudni megoldani, mert itt egy egészen más közgondolkodás kell ahhoz, hogy a munkáltatók ezekre az ügyekre nyitottabbak legyenek, m eg nekünk is nyitottabbnak kell lennünk, hogy miért fél ő ettől a dologtól, mi neki a problémája, hogyan tudunk abban segíteni, hogy ezek a dolgok előresorolódjanak. Mert ezeknek a magyar vállalkozások legelső társadalmi felelősségvállalási programjainak k ellene lenniük ahhoz, hogy itt ténylegesen változás tudjon történni. Csak néhány dologra szeretnék direktben reflektálni. A rátos nem játszhat, hogy rátos lesz vagy nem lesz rátos. Én úgy képzelem a végrehajtási utasítást, hogy az együttműködési kötelezett ség az Állami Foglalkoztatási Szolgálattal úgy fog szólni, nem arról, hogy keresünk közösen valakit, akinél majd dolgozni fogok, hanem hogy a következő egy esztendőben az önkormányzatnál rendelkezésre állok ilyen és ilyen munkákra, amik az önök közfoglalko ztatási terveiben szerepelnek; tehát amikor szól, akkor megyek és csinálom című történet. Tehát innentől kezdve a dolog irányítása nem az ő kezében van, hanem éppenséggel az önkormányzat kezében. Szó volt itt arról, hogy miben érdekelt. Most ösztönözzük - én is inkább a “motiváció” szót használnám. Azért - hogy mondjam - a motiváció, az nem csak úgy lehet, hogy még több pénzt és még több pénzt adok, sőt fordítva, valamikor a kevesebb pénz az igazi motiváció. Azt tudom mondani, hogy én sajnálom, hogy a rende lkezésreállási támogatás fogalma keveredett ide, de kollégák meggyőztek, hogy ezt másként, mint a szociális törvény oldaláról, nem lehet szabályozni. Tehát ez annak az alkotmányos kötelezettségnek a teljesítése, hogy munkaképes korú, saját jövedelemmel nem rendelkező, önmaga eltartásáról gondoskodni nem képes embernek a Magyar Köztársaság a segítségére siet. Csak eddig csak pénzben tudta elképzelni ezt a segítséget, most meg munka felkínálásával vagy több munka felkínálásával is. De azért most arról szól a történet, hogy a munkára képes emberek pénzbeli ellátásként 28 500 forintot kaphatnak a minimálbér helyett. Hát azért ez kétszeres, tehát valami távolítás van. Én ebben az ügyben azt tartom fontosnak, hogy a gyermeket nevelő családok foglalkoztatására az ö nkormányzatok különös gondot fordítsanak, pont azért, hogy lássák a gyerekek, hogy fölkelnek. És
