Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SZŰCS ERIKA szociális és munkaügyi miniszter:
3566 kályha, ahonnan ez az új folyamat és ez az új program elindulhat. Azért, mert az önkormányzat a magyar k özjogi berendezkedés alapján rendkívül sok feladattal felruházott mind az önkormányzati törvényben - ez lehet kötelező, önként vállalt , mind egyéb ágazati törvényekben. Ráadásul ezek között a feladatok között jó néhány olyan van, amit nem lehet paraméter ezni, tehát nem lehet azt mondani, hogy az önkormányzat akkor teljesíti a feladatát, ha pontosan ennyit teljesít belőle. Teljesíthet belőle keveset, teljesíthet belőle sokat, tehát van egy elég széles fázis. Tehát nem kell berendezkedni az önkormányzat hiv atalának és költségvetési intézményeinek számos ember foglalkoztatására, mert feladatteljesítésről van szó, amely változhat évről évre, évszakról évszakra. Tehát van egyfajta nagy feladatmennyiség, és van egyfajta rugalmassága a feladatellátásnak. Ezért az t gondoltuk, hogy az önkormányzat lehet az a bázis, ahonnan el lehet indítani. Itt sokan elmondták, és teljes mértékben egyetértek, kistelepüléseken valószínűleg nem lesz annyi az önkormányzat érdekkörében fellelhető feladat, hogy valamennyi szociális segé lyezettnek a munkakínálatot biztosítani tudja. De ezért gondoljuk azt, hogy ez egy fölfelé épülő foglalkoztatási rendszer lesz, hogy úgy csináljuk meg a szabályozást, hogy ez a közfoglalkoztatott felajánlható legyen akár más településre, akár kistérségi sz inten elkészített közös programokban, tehát nemcsak az önkormányzat saját érdekkörében felmerülő feladatokban foglalkoztatható, hanem másokban is, még akkor ha, ha a hozzá tartozó forrásokat településszinten tudjuk allokálni vagy kívánjuk allokálni, ahogy eddig. Nagyon fontos, hogy az önkormányzati szintre be kell hogy kapcsolódjanak a vállalkozások. Ez itt nagyon sokszor elhangzott. Ez az a szál, amin keresztül ez a folyamat, indulva a helyi önkormányzat munkakínálatától, eljut a helyi gazdaság munkalehető ségeihez. Egy nagyon érdekes dologgal találkoztam a viták során. Azt hittem, hogy a helyi vállalkozásokat elsősorban az ingyenmunkaerő fogja motiválni. Kétségtelen, hogy amit Czomba képviselő úr mondott, hogy ha nemcsak járulékkedvezményt adnánk, hanem 5 s zázalékos költségű munkaerőt, az valószínűleg ilyen munkaerőkölcsönzés jellegű dolog lenne, sok ilyen kezdeményezés jött. (0.10) Erre a kollégák azt mondták, hogy ez ilyen EUs támogatási ügyekbe ütközik, de ha bejön egy ilyen módosító, akkor én szívesen még egyszer nekimegyek. Alapvetően ők nem azt mondták, hogy ebből ez a legfontosabb, hanem azt, hogy számukra az önkormányzat egy olyan partner a foglalkoztatásban, ami kockázatcsökkentő ezeknek az embereknek az esetében. Tehát ha egy vállalkozó face to fa ce találkozik egy ilyen munkavállalóval, akkor nem tudja, hogy bejöne reggel hatkor, lehete vele foglalkozni, lehete vele beszélni, hogy fog viselkedni. Úgy látom, hogy rendszerben látják ezt a dolgot, és azt mondják, hogy lesz egy partnerük, akivel, ha kooperálnak a munkaerő foglalkoztatása vagy akár a feladat önkormányzathoz történő kiszervezése esetén, akkor egy olyan partnerük van, aki ezt a fajta kockázatot csökkenti, a munkaerő használhatósága vagy biztonsága tekintetében számára fontos tényező. Ez volt az, ami arra világított rá, hogy miközben indultunk onnan, hogy az alacsony iskolai végzettségűeknek a munkaerőpiaci helyzetét javítsuk, eljutottunk odáig, hogy ehhez módosítani kell a rendszeres szociális segélyről szóló törvényt, hogy itt alapvető en egy helyi foglalkoztatási program kialakítása a végső cél; nem pusztán közfoglalkoztatási terv, innen indul. De ha ott minden jelentkezőnek az információját és igényét figyelembe tudjuk venni, akkor egy közfoglalkoztatási program és egy foglalkoztatásér t létrejövő kooperáció az, ami ennek az egész ügynek a végeredménye. Szerintem ma a foglalkoztatás bővítése Magyarországon a legfontosabb nemzeti közügyeink egyike, de közös feladat és közös felelősség is, és nem találtuk meg eddig azokat a módszereket, ho gy tényleg rá tudjuk mozdítani a társadalom és a gazdaság minden érintett és érdekelt szereplőjét, hogy közösen tegyen ennek érdekében. A kormányzatnak ebben természetesen döntő a felelőssége, hiszen anyagi forrásokat, szabályozást a kormányzat csinál. De a végrehajtás mindennapjaiban azokat az ötleteket, kezdeményezéseket, amelyekkel a helyi munkaerő foglalkoztatása javulhat, azt
